P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

gyott és nem hiteles reportatio-k között. A reportatio értéke ugyanis függ a hallgató képességétől, figyelmétől és attól, vájjon tényleg hűen akarta-e leírni a hallottakat. így a terjedelemben is különböznek. Mindegyik azt jegyezte fel, ami figyelmét megragadta s amit fontosnak tartott. Különösen az elmésebb fejtegetések reportálása követelt nagyobb figyelmet és észbeli tehetséget. Sokszor egy szón vagy kifejezésen múlik a lényeg megértése, mint ez a szeplőtelen fogantatásról tárgyaló fejezetekben eléggé kitűnik. Néha az előadás után jó idővel készült el emlékezetből a reportálás, aminek nehézségeiről sopánkodva emlékezik meg Szent Bonaventúra egyik reportálója.

5

8 A kritikai föladat mindig Scotus eredeti tanításának és szövegkönyvének a felderítése marad. A reportatio-k csak segítenek ebben a munkában, mert tanúi Duns Scotus tanításának, illetőleg magának a Liber Duns Scoti-nak. A rossz reportatio-k itt kevés szolgálatot tesznek, sőt gondot okoznak. A jók azonban alapot nyújthatnak Scotus tanításának módszeres igazolásához. Amennyiben u. i. valamely tanítás ugyanazzal a szöveggel, ugyanazokkal a szavakkal, kifejezésekkel, mondatfűzéssel van meg több reportatio-ban, mint ahogyan az Ordinatio-ban látjuk, az annak a jele, hogy a reportator, illetőleg a különböző reportatiokból egységes summát összeállító későbbi kiadó vagy az Ordinatio-t vagy annak későbbi kiadását figyelemmel kísérte. Az új kritikai kiadás több eddig ismeretlen reportatio-t is közöl. Ilyen pl. Valencia 139, Barcellona Ripoll. 53, Oxford Mert. 62, Oxford Ball. 206 és 303, Vat. lat. 882, Troyes 661, Krakó 1408 stb. A fontosabb és megbízhatóbb reportatiok az Opus Parisiense után kerülnek, a kevésbé fontosak az Appendix-be, az egymáshoz közelállóknak pedig csak a lectio varians-ait jelzi ugyancsak az Appendix. 5

8 Balič, J. Duns Scoti Theol. Marianae elementa, LXXVII.