P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)
quae si fecerit mutua, et continua, omnem operiť multitudinem peccatorum; pár sorral alább pedig: sic gratia Dei, quae operit per poenitentiam multitudinem peccatorum (212—3. 1.). Ez ismét a skotista tétel ágostonos eredetére utal. Érdemes megemlíteni, hogy a trienti zsinaton általános felfogás volt s Salmeron S. J. egyenesen ágostonos tannak nevezi. A szentségek közül szintén az egyéniség kialakulásában legfontosabb szerepet játszó két szentség kerül a legtöbbször szóba: a bűnbánat és az Oltáriszentség. A bűnbánattal kapcsolatban feltűnő terjedelemben foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az egyszer már megbocsátott bűnök újra élednek-e az újabb vétkezés esetében? Nem kisebb tekintélyek, mint Szent Ambrus, Szent Ágoston, Szent Gergely, Beda s Rabanus igennel feleltek. Ezekkel szemben Szent Antal, bár a kérdést homályosnak és kuszáltnak mondj a (solutio quaestionis obscura est et perplexa .. .), már a katolikus nézetet vallja: Sed quia absurdum videtur, ut peccata dimissa iterum imputentur, piacet quibusdam neminem pro peccatis semel dimissis iterum a Deo puniri (552—3. 1.). A végső szót azonban szerényen a tudósabbakra hagyja: Utriquae parti quaestionis probant favent Doctores: ideoque alicui parti non praeiudicans, studioso lectori iudicium relinquo, addens mihi tutum fore ac saluti propinquum sub mensa dominorum micas edere. 2 3 Az Oltáriszentségről mondott beszéde irodalmilag egyike a legkiválóbbaknak. A szentáldozást illetőleg Szent Ágostonhoz igazodik: Quotidie accipere Eucharistiam nec laudo nec vitupero; quoniam qui honorando audet quotidie sumere, honorando non audet ullam diem praetermittere. 2 4 2 3 Ibid. — Cfr. Cantini, De fontibus Sermonum S. Antónii, qui in Edit. Locatelli continentur, in Antonianum 1. c. 342. p, 2 4 680. 1. — Cfr.: Beda Kleinschmidt, St. Antonius und die hl. Eucharistie, in Franziskus Stimmen XV (1931) 174—176.
