P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

A szegénység ...? Más is volt szegény. A szerzetesek addig is tettek szegénységi fogadalmat. Mi tehát az újság Szent Ferenc szegénységében? Az, hogy semmit sem tartott meg magának a világ gazdagságából sem a rend, sem a tagok részére, —'míg a többi szerzetekben csak a tagoknak nem volt tulajdonuk, a kolostorok azonban annál nagyobb birtokkal rendelkeztek. Szent Ferenc megtiltotta a vagyongyűjtést s csak máról-holnapra kell élniök fiainak munkájukból. Ha pedig ez nem elég, „menjenek bízvást alamizsnáért". Amikor Ferenc ezt a tervét III. Ince pápának elmondta, lehetetlennek tartotta a pápa. De Szent Ferenc tántoríthatatlanul kitartott eredeti elgondolása mellett. Egyszerűsége tiltakozott minden vagyon ellen. A pénz s a gazdagság már kötelék. Ezt pedig nem tűrte a teljes lelki szabadság rajongója. Közismert mindennapi fohásza: „Istenem és mindenem!" Ez más szóval annyit jelent, Istenen kívül nem kell neki egyéb. A mindenen kívül nincsen más. Félt minden ,,más"-tól. Az Isten szegénykéje nem szorul „más"-rar Mégis hitte, hogy nála gazdagabb ember nincs a világon, övé minden! övé az Isten! A derű pedig a legtermészetesebb folyamánya a lelki egyszerűségnek és a teljes igénytelenségnek. A derű forrása a lelki összhang, összhang a test és a lélek igényei, a természet és a kegyelem, az ember és az Isten között! Mindenekfölött azonban a kivetkőzés mindenből, a lelki egyszerűség! Nos, Szent Ferencünknek volt is olyan derűs és örvendező lelke, mint tán senkinek ezen a világon. Ép gyermeki egyszerűségéből nem tudta magába fojtani az öröm áradatát, s gyermeki közvetlenséggel mosolygott rá a világra, a természetre, az emberekre és az Istenre is! Derűs lelke átjárta a természetet, s megszépítette, megszólaltatta s ihlettel töltötte meg. A derűs evangélium hallatára felmelegedtek az embertestvérek s fellobbant a felebaráti szeretet hangja az éneklő Koldus dalára s prédikálására. Örömöt vitt az istenszol-