P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

így Magyarországi Szent Erzsébet, Türingiai fejedelemnőjétől kezdve Viterbói Szent Rózáig. Szent Erzsébet ferences erényekkel szentelte meg a házasságot, az anyaságot, az özvegységet, a trónt és száműzetést, a szeretet boldogságát és az üldöztetés gyötrelmeit; ajándékba meg is kapja Szent Ferenc köpenyét. Az erényeknek oly példaképe ő, aki hosszú századokon keresztül szolgált a ragaszkodás és utánzás indítóokául a német vidékeken. Viterbói Róza, a kis parasztlány pedig II. Frigyes ellen az Egyház és városa szabadságáért apostollá válik, utcákon és tereken prédikál. Szemlélhetjük azután a ferences harmadik rend nagyjait Bretagnei Szent Ivótól, aki a nép között mint a szegények pap-ügyvédje volt csodálatos, egészen San Gemignanoi Szent Bartolusig, Pichena plébánosáig, akit a bélpoklosságban való türelméért toszkánai Jóbnak hívtak, Szent Ferdinánd, Kasztilia királyától egészen Fésűs Péterig (Pettinaio), Siena hallgatag, legbecsületesebb kereskedőjéig, aki Pisából szerezte be a fésűket és a legkisebb repedés miatt is az Arno folyóba dobta azokat, nehogy „valaki is rossz üzletet kössön nála", IX. Lajostól, aki a francia trónon a lelkeket vonzó és meghódító szentségnek volt a példája, a cipész Faenzai Nevoloneig, a szeplőtelen jellemű jegyes és özvegy Cerchi Humiliánától a bűnös múltú Cortonai Margitig. Lelkiismeret dolgában a ferencesség előtt nincs magas vagy alacsony rang, mert ahova elhat, ott minden világos lesz és minden örvendezik, mint mikor a nap felkel. Ferences jámborság. A három rend azért növekedett oly rohamosan, mivel számára alapítója a buzgóságnak vagyis az istenivel való közlekedésnek bővizű forrása volt. Szent Ferenc visszavezette az életet az evangéliumi forrásokhoz, helyreállította a lélek és Isten között a gyermeki közvetlenséget, amint Jézus Krisztus tanította, helyreállította a bizalmat, ráhagyatkozást, a kínszenvedés iránti legbensőbb részvétet; mindezeket megtalálhatjuk az evangéliumban a Mester és a tanítványok között. Előtte a régi szerzetesek a kolostor cellájában végzett elmélkedést, a hosszú, kórusi imát és az ünnepélyesen énekelt dicséreteket tekintették fontosaknak. Szent Ferenc celláját fa tetején, barlang mélyén alakítja ki, vagy a vendéglátó bíboros elegáns termének legal-