P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

ELSŐ FEJEZET. Szent Ferenc és kora

vagyis imát és munkát akar, szegénységet és igehirdetést, szolgálatába szegődteti a lovagság értékét, amely letűnik, valamint a népnek merészségét, amely keletkezőben van. A helyett, hogy elszigetelné magát vagy elvonulna, leszáll a városokba a túlságosan sokat dolgozó nép közé, amelynek nincs ugyan szüksége arra, hogy a munkára buzdítsák, hanem inkább rászorul a magábaszállásra és az imádságra; ezért hirdeti nekik az evangéliumot az utakon és tereken a kortársaknak tetsző nyelvezeten. Énekel, mint a hegedősök. Mesél, mint a troubadurok. Harcol a hitért, mint a lovagok. Palesztinának nemcsak felszabadítását óhajtja, hanem annak megtérését is és ezt jobban, mint maguk a keresztes-lovagok. Tanítja a városiakat — burgenses — és a köznépet, akik habár a világban is élnek, szerzetesek is lehetnek egyúttal, amennyiben szívük lesz számukra a cella, a mindennapi kötelesség a regula, testvér és nővér mindaz a teremtmény, amellyel csak összetalálkoznak, a bűnbánattartás kinzó öve pedig a munka; ugyanakkor megőrzi a múltnak összes szerzetesi tapasztalatát: az engesztelés lelkületét és a magány szeretetét a remeték módjára, a bencések módjára pedig a liturgikus ima megbecsülését, a szemlélődés utáni vágyat, a munka napirendjét és a gyakorlatias imádságot. A különféle szerzetesség eme örökségét a ferencesség a szeretet és örvendezés uj értelmével a szó és cselekvés apostolkodásában azonosítja, lassanként áthatja az összes társadalmi rétegeket, úgy, hogy az életnek bizonyos derűs alaphangot kölcsönöz, a művészetet pedig abban a szabadabb,, kézzelfoghatóbb és emberibb ihletségben részesíti, amely a rinascimento kezdetét jelöli. Ez persze, amelyet Szent Ferenc és tanítványai indítanak meg, más értelemben vett rinascimento, mint afiogy közönségesen veszik, annál magasabbrendű ; nem a klasszikus világ fogalmában újjászületett emberiséget jelenti, hanem az ember és az egész föld újjászületését jelzi az új rend szerint és Jézus Krisztusban megjavított új élet szerint, „aki által az összes mennyei és földi dolgok kibékültek a Mindenható Istennel". Szent Ferenc a világgal megakarta sejtetni azt, amiről gyakran megfeledkezik vagy amit nem képes felfogni : az evangélium szerinti boldogságot.