P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

tetésben, a fáradalomban és magával a munkával összefüggő tökéletesség kielégíthetetlen vágyában. A ferences cselekvés jókedvű, énekel, nem fél a fájdalomtól, sőt szereti azt mint a termékenység biztos ígéretét. Ferences apostolság. A ferences tevékenység fő célja az apostolság. Az azt hevítő buzgó akarat nem merülhet ki a magányos életben ; aki a világban lelkileg magába zárkózva élne, mint valami remete, nem volna ferences. Célja igen világos : Isten uralkodjék. Ennek elérése végett a ferences lelkület nem veti magát alá annak a légkörnek, amelyben él ; hanem addig imádkozik, működik, szenved és harcol, amíg azt nem módosítja és meg nem újítja, amíg Krisztus jelvényét rá nem nyomja a házakra és szívekre. Az apostolságban a ferences tevékenységet ugyanaz a rokonérzés hatja át, amely a ferences értelmiséget jellemzi. Kiindulási pontja mindenkor nemcsak a léleknek és más lélektani fontosságnak az átlátása, hanem az áthatolása. Ez a rokonérzés alapjában véve a lelki szegénységgel párosult közvetlenségnek legnagyobbika, amely kivetkőzik saját énjéből, legyenek bár legkedveltebb érzelmei is azok, hogy így mások érzelmeivel azonosíthassa magát, mielőtt még őket Krisztus békéjéhez vezetné. Itt is a forrásból fakad a példa: Szent Ferenc és rivotortoi első társai példájukkal, jóságukkal, alázatos és alávetett munkájukkal térítettek, mielőtt ugyanezt tették volna az igehirdetéssel. Tudták, hogy az emberek bizalmatlanokká válnak az iránt, aki őket a vallásra akarja téríteni, ellenben le vannak fegyverezve és megszelídülnek, amikor az új apostolokban észreveszik, hogy nemcsak semmiféle érdek és becsvágy nem vezeti őket, hanem még a felsőbbrendűség levegője is távol áll tőlük. Az első ferencesek nem ültek katedrára, hanem egyenlővé váltak, sőt még egy fokkal lejebb is szálltak azoknál az embereknél, akiket meg akartak téríteni. Nem a mások fölötti, kigondolt és társadalmi és értelmi uralommal érték el céljukat, hanem mint a kis gyermekek, teljes függésükkel; részt vettek a parasztok napi munkájában és betértek házaikban, úgy hogy napi kenyerük is tőlük függött. A nép fiaivá tették magukat,