P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

ság, a tevékeny élet és a szemlélődő élet között keletkezett íelüieti különbséget. Mindig fennkölt lelkében a tevékenység imává válik, az ima tevékenységgé. Eredetisége nem az, hogy egybeöntött életet (vita mista) akart, mivel ezt más szentek is tanúsították, mint inkább a világon olyan természetfeletti cselekvésmódot, amelyben imádság és működés, nemcsak egybevannak öntve, hanem inkább ugyanannak az Istenhez emelkedésnek két szempontját képezi. Ez a tevékenységi elv határozza meg a ferencesség történelmi működését, amelyet maga az alapító indított meg, aki azzal kezdte az ur útján lépéseit, hogy gondozta a bélpoklosokat és újra építette a templomokat. Közvetlen tevékenységű, erélyes határozottságú, közvetlen és kitartó működésű ember lévén, a cselekvés szükséges számára, hogy Istennek mindazt megddhassa, amit neki az imában megígért és nyert, hogy országát terjeszti, dicsőségére áldozza fel magát, hogy őt tökéletesen szereti minden erejéből. Természetfeletti módon cselekedni a valóság közepében, legyen bár ez a valóság kísértő vagy ellenszenves, — ez a ferences állapota. A kéregető laikus testvéré, aki házról-házra jár Isten áldásáért, egy darab kenyérért, éppúgy, mint a hírneves szónoké, aki a népek fájdalmát és vágyódását, a lelkek és a társadalmi problémák válságait gyűjti össze vagy a terciáriusé, aki ismeretlenül viszi a békét „a gonosz földön elterjedt" szenvedélyek felhalmozódásába s egyedül ruháját és hajlékony kordájának fegyverét használja pajzsul a maga számára. A ferences tevékenység jellemei. A cselekvés maga gyakorlat tulajdonképpen vagyis, mint már gyakrabban mondtam, Szent Ferencet jellemző szeretésnek egyik módja. Társa a szegénység, amely az összes lemondásokat magában foglalja. Itt látszik meg a ferences tevékenység természetfelettisége, mivel, amíg az egyszerűen emberi cselekvés magával hozza a kárpótlást, a hasznot, a dicsőséget vagy a személyes elégtételt, addig a ferences cselekvésmód a kárpótlást visszautasítja. Szent Ferenc, aki a vendéglátó sienai püspököt pitymallatkor búcsúszó nélkül otthagyja, nehogy megköszönjék neki, hogy lecsillapított egy városi kavarodást ; Bernát testvér, aki elutazik Bolognából, amikor észreveszi, hogy !