P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

az értelemmel, amit Istentől kapott, amely mindig kevés neki az ambícióra, de mindig nagyon is sok büszkesége miatt. Sohasem igényli, hogy őt hallgassák és csodálják a hiú ember balgaságával, aki megîogyasztja a képzett és tudományos embereket; összehasonlítja magát a nálánál sokkal tudósabbakkal, mérlegeli a különbségeket, elismeri az alsóbbrendűségét és örvendezve felkiált: „Jobb így! így tetszhetek Szent Ferencnek". Szívesen társalog a nem képzett emberekkel, felfedezi velükszületett értelmességüket és egyenes gondolkozású észjárásukat, amely megzavarja a bölcselőket és végül még örömmel elismeri, hogy lassú felfogású és tudatlan, mivel tele lévén elméletekkel, bölcselkedésekkel, csinált kifejezésekkel annyira, hogy egész káptalan a feje. A művelt ferences egyszerű lelkületű, vagy legalább is akar olyan lenni, azért előnyben részesíti az egyszerűek társaságát. Ő csakugyan elsajátította Szent Ferenc előbb említett fohászát: „Üdvözlégy bölcseség, te királynő, az Űr köszöntsön téged nővéreddel: a szent és tiszta egyszerűséggel

1' Nem engedi az eszméket magára csontosodni, nem lustul el a már megtett dologban, nem hajhász kétségbeesetten valami katedrát, amelyre ha egyszer felül, el mozdíthatatlan legyen s nem tanul húsz esztendeig, hogy életének hátralévő részét a múlt javai élvezésében töltse. A ferences mindenkor a tudás ábécés könyvéhez igazodik. Ha ötven évig is tanult volna, a tanulást ma kezdi, mert gyakorlatias érzéke arra figyelmezteti, hogy az élet örökösen folyamatban van és vele együtt kell haladnia, nehogy túlhaladjon bennünket, nehogy csak „túlélők" legyünk. Lelki alkata egyszerű lévén, egyszerűsíti a tudást is. Meg kell azonban gondolnunk, hogy nem abban az egyszerűségben, amely felületesség, vagy amely kiüresíti a tanítást a leegyszerűsítéssel, vagy a geometriai vonalakkal veri fejébe — ez halála volna; hanem abban az egyszerűségben, amely a tények, emberek, eszmék lényegére tekint és nem nyugszik addig, amíg össze nem gyűjti és mozgásba nem hozza őket. Szívesen hallgat, mintsem beszél, de ha ki kell fejteni gondolatát, megtisztítja a fölöslegestől, azt a rövidséget és egyszerűséget keresi, amelyet Szent Ferenc ajánlott és irataiban megmutatott, ahol tekintettel van az evangéliumra és azt nem tágítja, nem esi-