P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

mányt és nem küldötte iskolába rendtársait, amint azt is szégyelték megírni, hogy Szent Bonaventu a Aquinói Szent Tamástól eltérőleg más úton járt. A ferences gondolkozásnak azonban éppen itt van az eredetisége. A kapucinus P. Felder Hilarin jól ismert véleményével szemben — aki szerint Szent Ferenc „szerette és pártfogolta a tudományt" — jobban tetszik P. Gratien helyesebb állítása: „Szent Ferenc tevékenységének eszközei közé nem veszi fel a tudományt", még jobban tetszik P. Hammer Róbertnek az 1929-i Franciscan Educational Conferenceben tett nagyon világos kijelentése : „Ugolino bíboros a hithirdetésre való tekintettel rávette a Szentet, hogy módosítsa értelmi szegénységének eszméjét. Lehet, Szent Ferenc életének az volt a legnagyobb tragédiája, hogy az Egyház oltárára eszméjének ezt az áldozatát meghozza, ő azonban az Egyház bölcseségét és eszméjét mindig fölébe helyezte a magáénál". P. Gratien jól átgondolt oldalakon azt fejtegeti, hogy „a művészet bizonyos mértékben ott van Szent Ferenc tevékenységi eszközei között, a tudomány azonban nem". Miért ? Talán nem fogja fel annak értékét ? Egészen másért. Senki nálánál jobban nem tisztelte a teológusokat és a tudósokat. Ö azonban nem a doktor és mester Jézus Krisztust akarta követni, hanem az alázatos, szegény, szerető és szenvedő Krisztust ; az ő hivatása nem az, hogy tudós vitákban védelmezze a hitet a külső ellenségekkel szemben, hanem, hogy megújítsa az Egyház kebelében az evangélium szerinti életet a példa bizonyító erejével és a bűnbánat hirdetésével. ,,A tudósok a tudomány, bölcselet és vitázás segítségével kimutatják az evangélium igazságát, Szent Ferenc szépségét mutatja ki. Ezekhez a természetfeletti indítékokhoz csatolhatjuk a gyakorlatiasságnak és lemondásnak, vagyis a tevékenységnék és szegénységnek azt az érzékét, amelyet jellemzőnek ismertünk el a költő és lovag Szentben. Tapasztalatában nem található meg a tudós ember szenvedélye, aki az igazság töredékének kutatásában vagy az igazság fontosságának kifejezésében emészti magát, amelytől semmi dicsőséget és semmi kárpótlást sem vár. Szent Ferenc nem ismeri az igazi tudományos embernek boldog megalázódását, mint az alázatosság szülőanyját, aki minden lépésnél egy-egy újabb rejtéllyel találkozik,