P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

valójában azokat a dolgokat, amelyeket a magáénak mond, mert úgy élvezi anyagi javait, hogy nem érti szépségüket és becsüket, vagy annyira azoknak a „javak"-nak a szolgálatában él, amelyeknek pedig őt kellene szolgálni ! Az „enyém" nem tágítja ki az „ént", hanem ellenkezőleg, korlátozza. Amikor az ember körülkeríti rétjét, vagy nevét házra, könyvre, munkára írja, határokat szab önmagának. A mesgyét még pár méterrel tovább viheti, de akkor is csak határa lesz és tényleg fogollyá teszi szellemét, amely nyugtalanná, gyanakodóvá, féltékennyé válik. A gazdagság inkább eredménye, mint melengetője a szabadságnak, amint inkább következménye, mint oka az ön­uralomnak ; az emberek és dolgok feletti uralmat illetőleg pe­dig az övé ott végződik, ahol az értelemé kezdődik. Mégis mily kevesen vallják ezt az egyszerű igazságot, amelyet min­denki számontarthat, ha visszatér önmagába és megfigyeli azt az erőszakos kilengést, amellyel a birtoklás telhetetlensége meg­zavarja a lelket. Amint az igazi gazdagság nem a pénzben van, úgy az igazi szegénység sem a kényelem, vagy az élethez szükséges dolgok hiányában áll. A szabadság birodalmában az a millio­mos, aki nem szereti azt, ami birtokában van és nem kívánja azt, ami nincs birtokában ; viszont koldus az, aki a tulajdon­hoz ragaszkodik és annak növesztésén ábrándozik. A gazdag­nak és a szegénynek tényleges gazdasági helyzete keveset számít, hanem a földi, úgynevezett javak iránti belső vonzalom és az azokkal való bánásmód a fontos. Jézus Krisztus volt az, aki a szegénység természetfeletti értékét kinyilvánította, Szent Ferenc pedig felidézte, gyakorolta s új és halhatatlan vígsággal megénekelte. Ennek az erénynek, amely „ezer éven át és még tovább volt megvetett és elhanyagolt", ő költői és lovagi kép­zelettel az ifjútól megálmodott és becézett arcvonást, a jegye­sét juttatja. Szerette a szegénységet, de nem bölcselők mód­jára : önmaga békéjéért és fölényességéért, hanem szentek mód­jára, egyedül Krisztus szeretetéért. Viszonzásképpen, mintegy nászajándékként megkapta tőle azt a kiváltságot, hogy a ter­mészetet láthassa a maga eredetiségében, megérthesse az éle­tet, mint folytonos csodát, átélhesse azt, mint valami isteni kalandot, amely tele van kockázatosságokkal és meglepetések-

Next

/
Thumbnails
Contents