P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

az erények megszerzését illeti, alapjában véve egyéb keresztény lelkiséghez is tartozhatna és nem is lenne meg hatalma, gyorsasága, kivételes sikere, amelyek annyira kiválóvá teszik, ha ehhez a folyamathoz hiányzana az a nagy felszabadító, amelyet Szent Ferenc Jézus Krisztushoz hasonlóan jegyesévé tett: a szegénység. A szabadság nem a ferences szegénység célja; jutalma, nem követelménye; ez a földi jutalma, szép, hozzá méltó jutalma. Mondottam, hogy csak a tökéletesek szabadok. Hozzáfűzhető még szorosabban kiemelve a tökéletes szót: szabadok azok a lelki szegények, akiknek fenn van tartva a mennyek országa. Közhely, felületes, kereskedő vidékekről meghonosított és be nem igazolt mondás, hogy a gazdagság adja meg a függetlenséget. A történelem azonban megcáfolja ezt. Ha ez igaz volna, akkor Olaszország még a szolgák szolgája volna. A függetlenség a szellemben, a munkában, az önmagától működő akaratban van. A gazdagság inkább késlelteti, mint ösztönzi a személyiség fejlődését. Megnehezíti a szellemet, hogy könnyen tegyen eleget a vágyaknak, azt eltelíti, eldurvítja, haszontalan dolgokkal és hiábavaló gondokkal tölti meg, elfogulttá teszi, a múlékony javakhoz fűzi. Minél jobban szeretik a gazdagságot, annál inkább kényúrrá lesz és minél inkább hajhászszák, annál inkább hiányozni látszik. A szegénység ellenkezőleg, akár valaki azt szabadon választotta, akár Krisztus szeretetéért örömteljesen elfogadja a legterhesebb vágyakozástól és az egyik legzsugoribb önzéstől, a tulajdontól szabadít meg. Itt is, hogy megértsük a szegénység értékét, szükséges, hogy mentesek legyünk a közvéleményektől és a csalfa önmegnyugvástól. A birtoklás a lét kézzelfoghatóbbá tételének tűnik fel, a vagyon pedig az akarat egyik tényezőjeként, az „enyém" az „énnek" kibővítése, vetülete gyanánt tűnik fel. Megfordítva, sokszor (különösen ha nem érdemelt örökségről van szó) a gazdagság alacsony lelkületet rejteget és azt kínozza, mint az aranyruha azon az angolkóros szervezeten, amely azt nem tudja hordozni. Sajnálatos annak a gazdagnak a helyzete, aki arra van kárhoztatva, hogy roszszul költse el filléreit akár értelmi rövidlátásból, akár szívbeli zsugoriságból. Arra van ugyanis kárhoztatva, hogy nem birja