P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

jét és nem teologiai és lélektani szőrszálhasogatásokkal, hanem csak a tábori és hadi életből vett képekkel győz meg arról, hogy „a fölfelé haladásnak egyenes útja a lefelé haladás". Juniper testvér úgy győzi le a tisztátalanságot, hogy nem fontolgatja „a bűnnek alávalóságát és rútságát", mint Simon testvér, nem tűri el szenvedőleges imával, mint Rufin testvér, hanem szent elmélkedésekkel és vágyódásokkal foglalkozik, hogy amidőn jő a testi sugallat és kopogtat a szív ajtaján, „én itt belül azzal felelek : kifelé, mert a szállodát már lefoglalták és ide be már több ember nem jöhet". Egyed testvér azt mondja, hogy bizonyos kísértéseket csak futva lehet legyőzni. Igazában azonban itt nem is futásról van szó, mint inkább irányváltoztatásról, vagyis arról, hogy a lelket felhívjuk és sarkaljuk a jótékony tevékenységre. A küzdelem addig tart, ameddig az élet; de éppen a küzdelem közben tapasztalja az ember szabadságát. Szent Ferenc intelmei, Boldog Egyed sziporkázásai, Szent Bonaventura kisebb művei, Szent Bernardin prédikációi, Porto Mauriziói Szent Lénárd levelei megerősítik ezt a tevékeny jámborságot, amely arra törekszik, hogy a lelket megszabadítsa a bűntől, a magába való visszatéréstől, az aggályosságtól s előre lendíti az erények felé, vagyis ama jótékony erők felé, amelyek folyton megújulnak s amelyeket határtalanoknak nevezhetünk, mivel Istennel érintkeznek. Jézus Krisztus szenvedéséről szóló ima és elmélkedés kísérik ezt a szabadulási előretörést, amely a bonaventurai útirány végállomásának mondható. Sőt állítani lehet, hogy azt végbeviszi, úgy hogy kiindul az előzményekből, amelyek: az égő, a kegyelemmel segített akarat; a kegyelem az az igazság, amely szabaddá tesz. A szabadsággal való viszonylatban a következő három fok, vagy út adódik: az önismeret igazsága elvezet a bánathoz és vezekléshez, a kapott javak ismeretének igazsága elvezett a hálára és bizalomra, végül az Isten szeretetének ismeretén alapuló igazság elvisz az önakaratnak az övével történő azonosítására, amely a lélek tökéletes szabadsága. Szabadság a szegénységben. Ez a felszabadítási folyamat, amely élesen ferences jellegű abban, ami az akaratot, az őszinteséget, az egyszerűséget,