P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

gyakozásra, lemondva a földi dolgok kívánságáról. Szent Bonaventura ugyanis az emberi szívet kutatja és nem rémül meg, ha az egészet vágyaktól lángolónak találja. Sőt ebből a megállapításból indul ki, hogy elvezesse az egyetlen szükségeshez: Isten vágyódására. Nagyon nehéz dolog. Láttuk, hogy a modern művelődés mikép fojtja meg az örökkévaló felé törekvést; már most, elvonatkoztatva a hitetlenektől, szükséges megjegyeznünk, hogy az egyéni önzéssel párosult észelvi gondolkozás, még a gyakorlati keresztényekben is magával hozza az Isten iránti bizalmatlanságot, azt a félelmet, hogy Isten mindent magába olvaszt, amely egyszer hatalmába kerítvén a lelket, nem hagyja éldegélni azokat a beteges apró szenvedélyeket, bizonyos megszokásokat, amelyekről nem tudnak lemondani, aki megakadályozza a modern élet felfogását és elvezet hajthafatlanságra és a kereszt bolondságához. A lemondás és a nevetségessé válástól való félelem miatt sokan az erkölcsi élet kisebb fokával is megelégesznek, hogysem a nagyobbra törekednének. Mivel pedig Isten nem rontható le, lemondóan szembetalálják magukat vele a lelkiismeretfurdalásban, a helyett, hogy mint egyetlen vigasztalást, szeretnék őt. Az isteni után való vágyakozás legnagyobb akadályát képezik azok a szenvedélyek, amelyek árnyalati kiterjedettségükben magukban rejtik a három alapszenvedélyt: büszkeséget, kapzsiságot és az érzékiséget. Amikor a boldogságra való áhítozás a földi kívánságban összpontosul, amikor névvé, bizonyos arculattá válik, akkor Isten eltávolodik, mivel nem tűr vetélytársakat és az örökkévalónak helyét elfoglalja a mulandó, az igazságét a képzelődés, az elmélkedés helyét az ábrándozás és számítás, az imádság helyét a kezdetlegesség és a félrebeszélés. A szenvedélyekkel és a lagymatag gyávasággal szemben a többi, a napi mozgalmasságnak magával hozott egyéb akadályai könnyűek és nehézség nélkül eltávolíthatók; az elsők ellen a conditio sine qua non-t, a szív megtisztítását kell alkalmazásba vennünk; a másikak ellen (de az elsők ellen is) az Isten-keresés törekvését kell alkalmaznunk, amelyben a ferencesség kinyilvánítja felülmúlhatatlan pedagógiáját.