P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

amilyen talán ritkán esett meg az előző századokban. Mondhatjuk, hogy az Egyháznak, fölséges fejének, a katolikus papságnak szavát, tanítását, példáját a mai társadalom a tegnapihoz képest kisebb tiszteletlenséggel illeti és a katolikus apostolsággal szemben is kisebb a szembehelyezkedés. Ennyi jóval szemben, amelyet igazságtalanság lenne letagadni, ugyanez a társadalom a vallási, erkölcsi és polgári hanyatlás olyan jeleit mutatja, amely ijesztő. Igaz, hogy ez a rossz nem múlja felül mindazt a jót, amit sokan tesznek és folytatnak; igaz, a gonoszság száma nagy, de nem több a jókénál ; igaz, az élet pogány, de ez az új pogányság nem fojtja el az Isten felé törekvő összes vágyakozást ; igaz, a modern műveltség tagadja a természetfelettit, de nem tudja alóla magát kivonni. Tehát a rossz nem haladja túl a jót. Azért ennyi rossz megállapításával szemben is a lelkület reménye tágulhat : ez a pogány társadalom még megmentheti magát, meghallgathatja Isten felhívásait, megfelelhet keresztény hivatásának. De miképpen teheti ezt? Hogy erre a kérdésre megfelelhessünk, szükséges, hogy a rossz diagnózisába belemélyedjünk. Nem lehet csodálnunk, ha a mi társadalmunk nem hallgat a római Egyház szavára, se nem követi a kebelében lévő mélyen keresztény lelkek példáját. Gondoljuk csak meg: hányan (sajnos, számosan vannak a lelkiismeretnek ebben az állapotában) szeretik az evangéliumot, de elvonatkoztatnak a hitcikkelyektől, a szentségeket visszautasítják, az Egyház tanító hivatalát tagadják. Ezek lehetnek derék emberek, de nem valódi keresztények ; lehet őket Isten teremtményeinek hívni, de nem a kegyelem általi „Isten fiainak", ami pedig a keresztények isteni nemessége; élvezhetik kiáradás révén a kereszténység jótéteményeit, de nem részesülhetnek annak életében. Számolva ezzel a keserű igazsággal, amely ellentmond az összes emberi szenvedélyeknek, a gőgtől egészen az élvezetvágyig, akkor csak kevés igazi keresztény marad meg. Modern korunk embereinek többsége Krisztus és az Egyház nélkül él, vagy nem ismeri, vagy éppen tagadja a természetfeletti életet, természetfeletti rendeltetésünket, a világ természetfeletti kormányzását. Azt, amit igen sommásan és egy