P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

ELSŐ FEJEZET. Szent Ferenc és kora

részleteződik. Szent Ferenc segíti és javítja a rothadó es Káromkodó bélpoklost, az alamizsna miatt bizalmatlankodó asszonykát, az előkelő leányzót, aki elmenekül a palotából, hogy Istennek szentelje magát, az urát átkozó munkást, a gerléket eladó fiúcskát, a báránykákat vásárra vivő gazdát, a lovagot, aki vendégül látja, a főpapot, ki elutasítja, a szultánt, aki pedig halálra Ítélhetné, a pletykás menyecskét, aki elbeszéli büntetéseit, a püspökkel veszekedő podestát. Szereti áldoít Assziszijének népét, éppúgy, mint az Európa határait döngető muzulmánokat; a pártoskodásban megoszlott itáliai városállamokat szintúgy, mint akár Magyarországot vagy Németországot, amelyekben vértanúvá lesznek testvérei avagy Franciaországot, a Chanson de geste és talán édesanyjának is országát. Számára minden nép felebarát. Azonban — s ez ismét részletező természetének egyik jele — csak egy ország hazája : az, amelynek földjébe a ferences-rend gyökereit beágyazta, ahol született s ahol meg akart halni. Felebarátjának tekinti, mert testvéreinek és nővéreinek hívja a verebeket és méheket, amelyeket télen melenget, a bárányokat, amelyeket kiváltott, a gerléket, amelyeknek fészket készít, az útjára engedett férget, a növényeket, amelyeket nem akar leszakítani, a lángot, amelyet nem akar eloltani. Mind az emberek, mind az alsóbbrendű lények számára, a hatalmas dolgoknál éppúgy, mint az apróknál — szeretete a legtágabb értelmű. Apostoli munkájához szükségesnek tartja az Egyház hivatalos beleegyezését, ezért Rómába megy és a pápa előtt terem. Egyszerű, mint a gyermek és merész, mint valami vezér. Megérti Klárának különleges hivatását, bátran segíti és védi a család és az érdekeltek haragja elől. Látja a keresztes háborúk hanyatlását, és a helyett, hogy hirdetné a Szentföld felszabadítását, ő maga megy el. Szent Ferenc arra hivatott, hogy a valóságban önerejével — virtute propria — működjék a cselekvés lángelméjének szokása szerint. Mint a nagyotakaró emberek, nem hagy elmúlni egy pillanatot sem, hogy csak egyetlen embert is be ne ojtson hitébe, sem egyetlen alkalmat, hogy célja felé ne terelje. Erejének titka mind az igehirdetést illetőleg, mind pedig az apró apostolkodásokban az, hogy alázatos, szemlélődő, erősakaratú, csakhogy le tudjon ereszkedni hallgatóinak színvona3