P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

osztja celláját három részre, úgyhogy egy kis patikának látszik ; majd eszméje tovább terjed és báró Pellegrini terciárius segítségével kórházat nyit a papok számára, amelyet La Pálmának hív. Egyik nap Nápoly Toledo-utcájában két kis mórral találkozik, akiket egy pap kísért ; fogja azokat és a Pálmához vezeti el ; ezekkel kezdi meg az afrikai gyermekek nevelőjét, hogy egykor az ő földjükön misszionáriusok legyenek. „Afrikának meg kell térítenie Afrikát", P. Lajosnak ez egyik vezérgondolata. Hamarosan kilenc mór gyermeket szed össze, a nápolyi király kérésére kivált más tizenkettőt és házat is adományoz neki, amely kollégium lesz. 1858-ban több mint harmincan, 1860-ban hatvannégyen vannak a mór fiúk; magukra öltik a ferences habitust, megtanulnak olaszul, latinul, arabul, franciául, de elsősorban a katolikus tant ismerik meg. P. Lajos megindul a kis afrikai leányok sorsán és Nápoly szeretetteljes segítségével 1859-ben megnyitja a mórleányok kollégiumát, amelyet Lapini Annára, a Stigmaták (Szent sebhelyről nev. nővérek) alapítónőjére bíz. Tizenketten vannak az első kollégiumbeli kis feketék, akiket nápolyi úrnők tartanak keresztvíz alá. Az az ember, aki ennyit foglalkozott Afrikával, vájjon nem látta-e az ő Nápolyának elhagyatott gyermekeit? Alighogy P. Lajos lelki szemeivel észreveszi az utca kicsiny, szurtos, ösztövér, kolduló fiait, megalapítja az Accattoncellik (kis koldusok) művét. Ebbe az intézménybe azután 1860-tól 1862-ig ezer gyermeket szed össze s háromszáz árvát egyik konviktusban, száz leányt két kastélyban, más hatszázat különféle iskolákban helyez el reggeltől estig. Betöltve a tizenkettedik évet, a konviktusból és az iskolákból átmennek a munkaházakba, amelyek Nápoly különféle pontjain vannak elszórva. Ezekben tapasztalt és tisztességes vezetők irányításával megtanulják azt a mesterséget, amelyhez hajlamuk van és a jó vallásos neveléssel együtt elsajátítják, hogyan kell tisztességesen élni. Megszereznek azután bizonyos kultúrájú csínt és hasznot, elsősorban pedig munkaszeretetet tanulnak. De ki adja P. Lajosnak az eszközöket ahhoz, hogy naponként ötszáz személyt tápláljon és egyezret oktasson ? A magánosok, a város, akiket meghat az ő fáradhatatlan emberbaráti