P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

Összefoglaló képet rajzol Európa állapotáról a XIX. században; Szent Ferenc természetszeretetét összehasonlítja a remeték és puszták atyáinak erdei és sivatagi életével, amint családiasan társalogtak a vadállatokkal ; kidomborítja Szent Ferenc eredetiségét a régi szerzetességhez viszonyítva és rámutat arra, hogy az ő regulája az utolsó az Egyház elismerte nagy regulák között ; modern meglátással tanulmányozza Szent Ferencet és a költészetet, a ferenceseket és a tudományt. Ö rövidebb és fesztelenebb a tevékenység ama emberénél, amilyen P. Maglianoi Panfilo volt. Róla tudjuk, hogy az Egyesült Államok egy miszsziójából visszatérve, ahol tizenkét év alatt hat kolostort és két kollégiumot alapított, megírja Storia compendiosa di S. Francesco e dei Francescanit (1872—1874), ami Palomesénál terjedelmesebben rajzolja meg a ferencesek helyét a művelődés történetében, azonban a szerző halála miatt befejezetlen maradt. A képzett és egyúttal psychologus tipusú történelem foglalatát hagyta ránk P. Chérancé Lipót, az angersi kapucinusok guárdiánja az 1880-ban kiadott Szent Ferenc életével, amelyet olaszra 1882-ben fordítottak le, amely Celanói nyomán kiemeli a fiatal, megtért bűnösnek a kegyelemmel bevilágított alakját. A szentferenci életrajzok védelmében és támadásában nem korlátozza magát P. Civezzai Marcellin, ez a fáradhatatlan erejű tudós, aki életében nem mint néző, hanem mint művész kíséri a ferences kultúra újjászületését a XIX. századtól a XX. század első évéig. Rignanói P, Antal, a Szeplőtelennek teologusa, az Accademia Arcadica Serafica alapítója, Giordani barátja, olyan tudós, aki keveset ír, hanem inkább tanulmányoztatott és íratott mással. így P. Montefrancoi Trionfetti Bernardin generálisnak előterjeszti P. Civezzai Marcellint, hogy írassa meg vele a még hiányzó nagy munkát: a ferences missziók általános vonatkozású történetét. 1856-ban Rómába hívják a fiatal szerzetest és ez nekifekszik a hatalmas munkának inkább irodalmi, mint tudományos képzettséggel. Miután közrebocsátotta az első öt kötetet, észreveszi, hogy biztos okmányokra van szüksége. Ezért felfüggeszti a munkát, hogy tizennyolc év alatt újra átdolgozza. Ekkor már történelmi szaktudással felszerelve lépett a nyilvánosság elé. Akkor művelte ki magát igazán, amidőn P. Portogruarói Bernardin rendeleté-