P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

tizenhatéves korában Luzernben, a konventuálisoknál voít novicius. Huszonnégy éves korában pappá szentelték, 1789-ben pedig a svájci kormány kinevezte Bernben „katolikus pásztornak" ; ő az első plébános Bernben, a protestáns reformáció után. Az 1789—99 forradalmi évtizedben nyiltan és önérzetesen hordta habitusát és elhatározta, hogy olyan módon lesz elsősorban Jézus Krisztus papja és szolgája, „hogy mindenki megtudja azt". Vasárnapi prédikációjára, amely egyszer franciául, másszor németül történt, eljártak a kíváncsiak és rosszmájúak között protestáns pásztorok, hatóságok, mesteremberek. Ő pedig, hogy a vitát elkerülje, nem idéz más szöveget, mint a Megfeszített Jézust és a közönség lelkiismeretében élő dolgokról tárgyalt. „Nem ismerek veszedelmesebb szónokot, reánk, protestánsokra nézve, mint P. Girard", mondja egy úrinő. Az ő hivatása azonban nem a szószék, hanem az iskola. Ezt akkor veszi észre, amikor a katolikus ellenes kormány arra kényszeríti, hogy plébániáját elhagyja. Ekkor ő újra átveszi a gyermekeknél a tanítást és az érintkezést. Öt év múlva az iskolák felügyelőjévé történt kinevezése arra készteti, hogy megalkossa és alkalmazza Nevelési új módszerét, amely a kölcsönös tanításon és az anyanyelv rendes tanításán alapul. Mivel közben a katolikusok liberális racionalizmusról, a protestánsoktól pedig katolikus maradiságról vádolták, félre kellett vonulnia. Meglepte és sok szenvedést okozott neki az a hamis helyzet, amelybe akaratlanul jutott éppen ő, aki „magát egészen az ifjúságnak szentelte, aki mindenki emberévé lett, azzá pedig senki kedvéért és senki ellen". Meghalt 1850-ben s tíz év múlva Fribourgban szobrot emelnek neki, „a nép atyjának, az ifjúság védőjének, a keresztény bölcselőnek, a szerzetes hazafinak". Felírásos dicséretek ezek. Neveléstudománya lényegileg ferences. A nevelés ő előtte „Krisztus kialakítása a növendékek szívében" ; módszerül az emberi természetnek megfelelően a jó anyákat ajánlja, a természet belelopja a nevelői ösztönt az anyákba, úgy mint az ő édesanyjáéba is, aki igen jó volt és tizenöt gyermeknek szülője; Szent Ferenc példájára, aki testvérei iránt anyai szívvel és mosollyal viseltetett és ezt elő is írta az elöljáróknak. Mint jó ferences, az akaratra épít és a tudás támasztékának a hitet és szeretetet