P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

szó szoros értelmében üresek voltak, nem volt bennük egy mozgatható tárgy vagy valami készlet; és mégis el kellett tartani hat gyermeket, két atyát, egy laikus testvért. P. András, mivel nem küldhetett pénzt, küldött arra méltó tevékeny embereket, Badia S. Salvatorei Peregrin testvér, P. Chitignanoi Hermenegild és P. Cesai Alajos személyében. Az elsőnek, aki valami nagyszerű kéregető volt, sikerült összeszednie hét hitvány szalmazsák-ágyat, néhány görbelábú asztalt, kevésszámú széket, a legszükségesebb bútorokat. A vendégek megérkeztével ő rögtön az ebédlőre gondolt, koldulva egész nap estére hozott is tarisznyájában kenyérdarabokat és kukoricalisztet az éhes gyermekek számára. A kollégium minden jövedelme Peregrin testvér zsákjából származott. P. Chitignanoi Hermenegild, az egyházi ékesszólástan tanára, az incontrói kolostor apostoli misszionáriusa, azelőtt a generális prokurátor titkára, lelkiéletről szóló értekezéseknek tartalmas írója volt, mégis otthagyta az apostolság megszeretett útjait, hogy elrejtse magát ebbe a zúgba, és tanítsa annak a kevés gyermeknek a ferences élet ábécéjét. P. Cesai Alajos, aki szintén tudós és jámbor s a közönséges képzettség és jámborság felett álló ember volt, ugyancsak nekifogott, hogy mint P. Hermenegild, ő is tanítsa a latin nyelv elemeit és hogy annak a hat gyermeknek lelki vezetője legyen; ilyen messze állt ezeknek a nemeslelkű embereknek alázatosságától a kiváló név, vagy megbecsült állás utáni vágyódás. Mindhárman a keletkező kollégiumnak oszlopát képezték. Peregrin testvér hősies koldulása gazdaságilag látta el, P. Hermenegild bölcs és jámbor vezetése, P. Cesai Antal tanítása és atyai irányítása ferences alapon indították el az új intézményt. Ami azonban Szent Ferenc hiteles pecsétjével látta el és jogot adott neki arra, hogy az ő nevében éljen' az a szegénység volt, éhséges szegénység, amely ugyanabban az örömös türelemben tette testvérekké a mestereket és tanítványokat és őket természetfelettiségre nevelte. A megegyezés szerint, élérkezvén a március, a kis kollégiumnak el kellett hagynia a négy szobát, hogy helyt adjanak a selyemhernyóknak és visszavonuljanak egyik Figline Pratese melletti villába, ahonnét P. Portogruarói Bernardin jóváhagyásával és segítségével két év után átmentek Galcetibe. A hős-