P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

igézetes (nápolyi) öböl felett, az összes nemzetek zászlólengetése között történt. A feliratot Fornari Vid készítette, a hivatalos beszédet pedig Capecelatro mondta, megszámlálhatatlan tömeg, arisztokrata, intelligens ember jelenlétében. A hallgatók többnyire világiak voltak P. Lajos véleménye szerint, aki Szent Ferenc segítségével közelebb akarván hozni az Egyházhoz a hitetleneket, azt ajánlotta, hogy a meghívó cédulákat ne oszszák ki papok és jámbor hívők között. „Erts meg jól, mondá Capecelatronak, nem akarok papokat és jámbor személyeket... Add azoknak, akik nekünk nem hisznek". Valóban csak a kőszívű tagadhatta meg Istent és az ő Egyházát ama tenger, ama emlékmű és az ilyen vérbeli ferences, mint P. Casoriai Lajos előtt. Egy nappal később Asszisziben a katedrális előtti téren avatták fel azt a szobrot, amelyet Duprè János mintázott, aki Szent Ferencben az alázatosságot, az édességet, az Istenre való végtelen ráhagyatkozást szemléltette és aki a Szenttel való egyesülésével, amely annyira szükséges a művészi kidolgozáshoz, vigasztalta életének utolsó hónapjait. Conti Augusto felavató beszéde ahhoz a szoborhoz szólt, „amelyet az alkotott, aki legközelebb volt a Szent halálához és amelyet szűzi kézzel végzett be" és ahelyett, hogy történelmi-szociális indítékokat fejtegetett volna, Ferenc szentségét világítja meg. Amint P. Lajos Szent Ferenc körül a múltnak három lángelméjét csoportosította, Conti az ő beszédét három embernek szenteli, akik méltók a jelenlegi ferences lelkiség képviseletére. Ez P. Civezzai Marcellin az első rendből, teológiájáért és ferences missziós működéséért, Duprè János, a művészet miatt, Guasti Cézár, a ferences irodalom körül szerzett nagy érdemei folytán. Azokban a napokban Guasti nyomtatványainak ezt a feliratot adta : La Basilica di S. Maria degli Angeli presso la cittá di Assisi, amely Del Lungo szerint egyik legszebb munkája volt, ha történelmileg nem is volt tökéletes. Szent Ferenc a XIX. század utolsó éveinek olasz költészetében. A ferences centenárium évében halt meg Garibaldi és Carducci olyan lángoló beszédben emlékezett meg róla, hogy