P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

négy lencsés szemüveg viselésére kényszerítette az igen magas építkezés lépcsőin és állványain föl-alá járva. 1875-ben megvolt az az öröme, hogy a homlokzat ormán végeláthatatlan tapsoló tömeg jelenlétében elhelyezték a nagy keresztet és három év múlva husz méternél följebb a Szeplőtelen szobrát emelték fel, amikor is Pernambuco összes harangjai széltében-hosszában megszólaltak és a terekről, utakról, a tetőzetek ablakaiból zsebkendők lobogtatása üdvözölte a Szent Szüzet. Ott fönt a szobor mellett az öreg kapucinus az Atlanti óceán szelétől lengetett hosszú szakállal, uralkodott a monumentális épületen, amelyet ő gondolt ki, tervezett és irányított, legyőzve a félelmes nehézségeket, akár technikaiak voltak, avagy erkölcsiek az ellenségek gyanúsításai vagy irigységei folytán. Megbetegedve és hazavágyódva megnyerte a Szűzanyától, akit gyermeki módon tisztelt és szeretett és aki nevét az óceánon túlra is elvitte, hogy Vicenzájában halhatott meg. Zaneila a ferences költőnek szívével idézi fel az ő hatalmas és egyszerű alakját, aki a XIX. század művészeinek érdekes megtestesítője volt. Szent Ferenc születésének hatodik centenáriuma. 1882 október 4-én ünnepelték egész Olaszországban, ha nem is mint nemzeti ünnepet, de bizonyos, hogy egy szívvel és jócselekedetekkel. P. Casoriai Lajos pendítette ' meg az újságokban azt az eszmét, hogy „fényes banketteket" tartsanak a szegényeknek. A harmadik rend kongregációi ennek a felszólításnak városonkint nemeslelkűen meg is feleltek és arra törekedtek, hogy azon a napon megörvendeztessék a Patriarca pauperum kedvenceit. A szegények lakomáin prelátusok, nemesek és hölgyek szolgáltak fel. Az irgalmasságnak ezeken a művein kívül 1882 annyi írásművet, értekezést termelt Szent Ferenc tiszteletére, hogy P. Palermói Ráfael öt kötetet gyűjtött össze belőlük és talán nem is szedte mind össze. Öt kötet; kevés, ha összehasonlítjuk azzal a számtalan kiadvánnyal, amely napvilágot látott az utolsó szentferenci centenáriumkor (1926—27), de sok is az 1882 Európája számára. Ezeket lapozgatva van valami meglepő : a közepes versek vízözöne és a szentbeszédek folyamáradata között található itt ott egy gyöngy is: Manni József szép ódája, Bruneiii Jeremiás jó lírai