P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

ELSŐ FEJEZET. Szent Ferenc és kora

A SZENT SEBHELYEK. Alverna a szeretet útjának azt a csúcspontját jelzi, amelyet Szent Ferenc Asszisziben pillantott meg ifjúságának egyik csillagos éjtszakáján. A közönséges tapasztalatot meghaladó áldozatok és ittasultságok, szegénység, megalázódások és íelmagasztalások útja ez. Szentünk magányos csúcsra hágott, hogy ott a neki annyira kedves Szent Mihály negyvennapos böjtjét megtartsa, azonban nem képzelte, hogy Isten milyen új élményt tartogat számára. Csak a kereszt után sopánkodik, ez a legnagyobb megtisztelés számára. A kereszt az evangéliumhoz utasítja, melyet háromszor nyitott ki. A madárkák ünnepélyesen fogadják. Ezek a kis szárnyas barátai azt mondják neki : miért vagy oly csendes, nincs kereszt öröm nélkül. Jellegzetes Szent Ferencnek az az imája, amelyet a nagy adományt megelőző napokban végezgetett. Nem önmagát, hanem akkori és eljövendő lelki gyermekeit foglalja abba. Ez a testvéri szeretet imája. Majd visszatér önmagába s megsemmisül az örök lény előtt : „Ki vagy Te és ki vagyok én ?" Ez az alázat imája. Az alázatosság örvényéből azonban a szeretet magaslatára lendül és így esdekel : „Uram, Jézus Krisztus, tedd azt, hogy lelkemben és testemben ugyanazt a fájdalmat érezzem, amelyet Te szenvedtél keserves kínszenvedésedben". Majd merészen folytatja : „Add, ha lehetséges, hogy érezzem szívemben azt a végtelen szeretetet, amelytől Te lángolva égtél, hogy érettünk, bűnösökért annyit szenvedj". Ez a tőrőlmetszett, igazi szeretetnek imája, mely nem élvezetet kér, hanem egyesülést. Nem a szeretett lénynek örömeit, hanem kínjait sóvárogja, vagyis, hogy annyira tudjon szeretni és tűrni, mint ő a szenvedés idején. Talán még semmiféle emberi teremtmény sem merészelt hasonlót kérni az Úrtól. És az Úr nem engedte magát