P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

grafico della Biblioteca classica sanfrancescana-t A másik azonban nem sikerült neki az eszközök gyérsége és a politikai viszontagságok miatt, amelyek a következő években megbélyegezték a kolostorok jövőjét és a szerzeteseknek elvették a tanulási kedvet. P. Frediani nagyszerű kezdeményezése azonban nem ment teljesen tönkre. Barátja Zambrini Ferenc megemlékezett róla, amidőn körülbelül negyven év után a Scelta di curiositá lelterarie inedite o rare sorozatába felvett néhányat, amelyek a szentferenci klasszikus könyvtár számára voltak tervbe véve. így pl. megtalálhatjuk nála Fra Poggibonsi Miklós tengerentúli könyvét (Libro d'Oltremare), és Spoletoi Kerubin művét, A házas életnek szabályait (Regole della vita matrimoniale). P. Fredianinak le kellett tennie Könyvtára eszméjéről és csak egyes művek kiadására szorítkozott. Ezek között van Fra Ughi Julián (1501 —1546) firenzei krónikája„ amelyet „a megvilágító jegyzetek igazi fényével" ellátva közölt 1849-ben az itáliai történelmi Archiviumban. P. Frediani, mint finom költő és művészi szakértő átlátta annak a két francia műnek az értékét, amelyek a ferences irodalom gazdagítására szolgáltak és pedig Chavin de Maian Szent Ferenc történetét és Ozanam tanulmányait a XIII. század ferences költészetéről. Befolyásával azután elérte barátainál azt, hogy előmozdítsák lefordítását. Csakugyan az ő felhívására Guasti 1846-ban lefordította Chavin de Maian könyvét és Fanfani Péter pedig Ozanamét, amely 1854-ben Pratoban meg is jelenhetett ezzel a címmel: I poeti francescani in Italia, hozzácsatolva Panziera Hugo Cantici spirituali (Lelki énekek) c. művét. A francia írónak a Fiorettiről való tanulmányától P. Frediano annyira fellelkesedett, hogy mindent megtett az olasz irodalomnak eme gyöngye értékelésére az olaszok között és a Fioretti kritikai kiadására élete végéig várakozott. Nápolyban 1856-ban halt meg, ahová már két éve ment egészsége helyreállítása céljából. Nápolyban purista barátai között találta Puoti Vazult és Fabbricatore Brutust, akik a régi ferences irodalomnak művelői voltak és — az emberek és dolgok furcsa összejátszása — Leopardi utolsó barátjában Ranieri Antalban megtalálta azt az embert, aki egy követ helyezett sírjára a Santa Maria la Nuova kolostorában.