P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

kenykedőknek talált. Azonban a történelem azt adja, amit a művész tőle kér ; és nem adta volna éppen a kapucinusokat Manzoninak, ha ő nem találta volna őket az evangélium szerinti demokrácia eszméjéhez alkalmasaknak. Másrészről, ha csak a történelemhez való hűségről lett volna szó, akkor vehette volna Manzoni a kapucinusoknak pusztán ruháját, míg szereplőinek adhatott volna janzenista lelkületet. Egészen máskép történt. Egy P. Cristoforo, Fra Galdino, a monzai guárdián, Fra Felico nem képzelhetők el másnak, csak ferenceseknek. Azt pedig, amit Cristoforo atya cselekszik, hogy az őszi reggel Pescarenicoból elfut a szegény leány kérésére, úgy „mint a provinciális atya hívására", a don Rodrigonál tett nemesen ösztönző látogatása, a kórház sötét délutánja, amidőn megsemmisíti Lucia fogadalmát és a két jegyesnek azokat a legszebb szavakat mondja, amelyeket pap egyáltalán mondhat keresztény jegyesekhez, a megbocsátás kenyerének ajándékáig és a pestísesek között szeretetből történhető haláláig — nemcsak természetének megfelelő, hanem bensőségesen ferences vonás is. Az a két önként adódó feladata: a különbségek elsimítása és az elnyomottak védelme, megfelelnek Cristoforo atya harcias lelkülete maradványának, de a Pax et Boraim (Béke és Áldás) elvének is, amely a Szegénység Úrnő lovagjainak osztaléka. Az egyes személyeken és eseményeken felül ferences a Manzoni-művészet alapvető indítéka is : a Gondviselésbe vetett bizalom, amely folytonosan működik az egyénekben és a történelemben. Ebből a bizakodásból származik az a derű, az emberinek és isteninek, a földi és örök javaknak, a jelen szomorúságoknak és a halhatatlan reménységeknek az az összhangzatos kiegyenlítődése, amelyben Manzoni az egyetemesség felfogásában megközelíti Dantét: Habár Manzoni csak kétszer nevezi meg Szent Ferencet, mégis inkább íefences vér kering a Jegyesekben, mint a Diuina Comediában. Dante ugyanis költeményében többé-kevésbbé mindegyik szerzetesrendet jelképezi, annál inkább a két kolduló rendet és ugyanolyan elbánásban részesíti mind a tomista, mind a bonaventurai szellemet, mint ahogyan a katolikus egybefűződésben szellemesen áthatják egymást. A Jegyesekben azonban a tömegekre egyet-