P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

ELSŐ FEJEZET. Szent Ferenc és kora

MIKÉPP IMÁDKOZOTT SZENT FERENC? Guidó püspök kíváncsisága minden századnak kíváncsisága és epekedése. Mi is szeretnők lerántani a fátyolt ennek az imádsággá vált embernek titkáról, akit az emberi viszonylatok és változandóságok sem tudtak elszakítani az Istennel folytatott társalgástól. Szent Ferenc nem írt és nem is írt volna sohasem imádságról, vagy Isten szeretetéről, mivel ez neki nagy kincse iránti kegyeletlenségnek tünt volna fel és mivel az, aki »úgy szeret, mint ő szeretett, szemlélődik és nem okoskodik; aki pedig a szeretet felett szellemeskedik és azt elemzés alá veszi, már föléje emelkedett, tulajdonságot, kötelességet vagy emléket kovácsol a szeretetből. Azok a kiváló lelkek, akik Isten szeretetéről fejezeteket irtak, az övétől elütően más természetűek voltak, vagyis gondolkodóbb, bonyodalmasabb, sőt eszesebb természettel megáldottak. A mi esetünkben csak azok az előírások, tanácsok és kevés ima, amelyeket Szent Ferenc ránkhagyott, adják meg számunkra titkának kulcsát. Szent Ferenc a Miatyánk Szentje. Iskolázatlan laikus testvéreinek hetvenötöt ír elő belőle naponkint. Ami őt magát illeti, nem tud betelni ismétlésével. Kiérzi belőle azt a benső ízességet, amit a felületes lelkeknél eloszlat vagy megsemmisít a megszokás. Elmélkedik róla és fegyverül használja. Szinte kizárja, hogy másképpen is lehetne imádkozni. Miután Jézus diktálta annak szavait, nem tartotta helyesnek, hogy a magáéval helyettesítse azokat, viszont szükségesnek és jónak látszott előtte,%ogy a Mester akaratát még az imádságban is gőgös, ingatag, önző énjébe helyettesítse be. A Miatyánkon kívül szereti és óhajtja a liturgikus imát, mint amelyet az Egyház szerkesztett, amelynek hivatása, hogy Krisztus életét időről-időre megjelenítse. Szerette a liturgikus