P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

tek volna, II. Ozmán rettenetes és váratlan leiratával, amit a görögök megvettek maguknak, elvesztették a bethlehemi bazilikát, a Szentsír és Szűzanya sírjának egy részét és egy év múlva egészen kikergették Mária sírjának bazilikájából. Az európai hatalmaknak többé sem hitük, sem erejük nem volt ahhoz, hogy megvédjék a ferencesek jogait, akik mindennek ellenére görcsösen ragaszkodva ott maradtak a Szentföldön, hogy őrizzék azt saját vérük árán az Egyház részére. Az új világ a régivel szemben jobban megfelelt a misszionáriusok várakozásának. Mind északon, mind délen a gyarmatosítással párhuzamosan haladt az evangélium hirdetése is. Ha a spanyol és portugál hatóságok követték volna a misszionáriusok lelkületét, az európai hódítás könnyebb és a hitetlenek megtérítése is biztosabb lett volna. Chilében, Peruban, Ecuadorban, Argentínában, Bolíviában, Braziliában a ferences tevékenység igen magas fokú és fáradhatatlan volt, csak a kormányok rabló vágya, a bennszülöttek szenvedélyes, harcias, nomád természete, a közlekedés hiánya, vagy néha az őserdőktől elválasztott, áthatolhatatlan, végtelen nagy kiterjedésű vidékek közti közlekedés lehetetlensége, avagy a hitehagyások és árulások, amelyek az alig feltört ugart pusztították, voltak az ellenségek, amelyek megverték a pásztorokat, elszélesztették a nyájat és visszakergették a pogányságba. Éppen az európai gyarmatosok kihívó viselkedése élesztette föl csiriguán indiánok közt Bolíviában a fehérek ellen kitört ama lázadást (beleértve a misszionáriusokat is), amely tönkretette a több mint ötven éves, del Pilar Ferenc laikus testvér páratlan türelmű apostolságát, akinek legendáshírű jóságáról még mindig élénken él a hagyomány. Hogy erőiket növeljék, a ferencesek a főbb központokban misszionárius kollégiumokat alapítottak, így például Queretaroban, Guatemalaban, Zacatecasban, Mexikóban, Pachucaban és máshol. Az ima és önmegtagadás szellemének kialakítása, a műveltségi kiképzés a nyelvek és helyi viszonyok tanulmányozásával és a bennszülöttek hitoktatásának elsajátítása képezte egyik fő gondját e kolégiumoknak, amelyek a hivatások tűzhelyei, a lakosok közt toborzott ifjúság melegágya és az öregebbek lelkiségének megerősítésére és fáradságuk megvigasztalására szolgáló visszavonulási zárdák (ritiri) voltak-