P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

nünk. Ifjúságának nevelése, mint P. Griíforelli gyónója, részben oratoriánus hatású, mint pedig a római kollégium növendéke, jezsuita hatás alatt áll. Ez határozta meg mindenkorra az ő jellemét, azonban összhangját és fejlődését csak a ferences reformban találta meg. Szent Lénárd szerette és átélte ezt a reformot a maga egész szigorúságában és védelmezte a ritiriket a pápa és az elöljárók ellenséges érzületével szemben, felhasználva előkelő, pl. a Mediciekkel való összeköttetéseit is. A ritirik folytonos magábavonulásával szinte meg nem elégedve, Szent Lénárd 1716-ban a Szerzetesek Szent Kongregációjától kérte „egy magány vagy remeteség építését, az Incontro-nak nevezett hegycsúcson, amely öt-hat mértföldnyire esik az Al Monte alle Croci zárdától, ahol is már remeteség számára adott kis templom létezett. Incontro, a Valdarnot (Arno-völgye) uraló szép csúcs, Szent Lénárd elgondolása szerint arra volt hivatva, hogy a ritirik ritirojává váljék, vagyis egy lelkigyakorlatos ház legyen, a Montéi és Palcoi szentferenci szerzetesek számára, amely még szűkebb, még szegényesebb, mint a rendes ritirik és amely egy szerzetest nem láthatott vendégül két hónapnál tovább az évben. Szent Lénárd és övéi azt óhajtották ezzel, „hogy kölcsönösen elvonva magukat az összes teremtményektől, könnyebben egyesüljenek Istennel". Szent Lénárd életének utolsó évéig védelmezte a ritiriket, igyekezett azokban megőrizni a szabad választás helyét ama ferencesek részére, akik önként akartak megedződni és a tökéletes szegénységben előhaladni. 1751 márciusában (ő meghalt novemberben) XIV. Benedek brévéje, amelyet Szent Lénárd sürgetett, elismeri a palatinushegyi Szent Bonaventura ritiro-zárdájának határozatait. Ez a tiszta és bűnbánó ember életét bizonyos aggodalmaskodással rendezte be, amely kevésbbé látszik ferencességnek, ha azt ki nem egyensúlyozta volna a másokért való okos nagylelkűségnek és az apostolságnak valami végtelen szenvedélye. Feltételeinek foglalata, amelyet 1717-ben írt, évről-évre megerősitve gyóntatójától, felfedi előttünk annak a léleknek szigorúságát, aki mindig és mindenben „a keményebbet és nehezebbet" választja, a szegénységre való törekvést, a megvetés keresését és kicsinyes gyakorlatok tömkelegébe sáncolja el magát, mint pl. térdhajtások, fohászok, kilencedek, ájtatossá-