P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

szobácskák sohasem hiányoztak a ferencességben ; szervezetének részét, mondhatnánk tüdejét képezik. Ezért Greccio és Carceri remeteségét, az obszervancia kunyhócskáit, a kicsiny kapucinus kolostorokat B. Barcellonai Bonaventura alapította ritirik (magányos zárdák) testvéreinek mondhatjuk. Ezek Toscanában terjedtek el, miután III. Cosimo 1700-ban meglátogatta a Palatínuson épült kis zárdát, és hasonló intézetet óhajtott államaiban is. Meg is kérte az illetékes hatóságot és 1708-ban végre el is érte ezt, XI. Kelemen brévéjével, amely pártfogásába veszi a ritiriket. így keletkeztek a Firenze melletti Szent Ferenc (ai Monte alle Croci) és a pratoi (al Palco) Szent Ferenc-kolostorok, Egyidejűleg a rend rekollekciós (lelkigyakorlatos) házai, amelyek azoknak a „remete-szerzetesi lakásnak felelnek meg, amelyeket Szent Ferenc ajánlott, utánozták a ritiriket a szegénység, valamint a magány szeretetében ; és habár történelmileg elütő az eredetük, mégis névben és szellemben egyenlővé lettek. A XVIII. század folyamán azok a rendházak, amelyek Itália nagy misszionáriusaiban fejlesztették a szent életet, vagy a rekollekciós zárdákból valók voltak, ilyenek Palombara és Civitella, vagy a B. Bonaventura-féle ritirikből, amilyenek Toscanában voltak, és amelyek — kevés különbséggel — ugyanazt a szigorúságot vezették be. Volt bennük két—három órai elmélkedés és hét—nyolc órai naponkénti kórusozás, évenként hét negyvennapi bojt, szigorú csendtartás, a legnagyobbfokú szegénység és szinte megtarthatatlannak látszó bűnbánati gyakorlatok. Szükséges megjegyeznünk, hogy az önmegtagadás és a magány életmódja, amely kiegészítő része a franciskanizmusnak, idők folytán minél jobban eltávolodik az eredetitől, annál inkább szigorúan megszerveződik, hogy az életben és a közös gyakorlatokban kötelező ereje legyen. Meghatározott órákhoz kötik a kórus és elmélkedés kifejtését, amelyek a hely, idő és a Szent Ferenctől első tanítványainak hagyott kezdeményezés szabadságát megszüntetik. Az ő XVII. és XVIII. századbeli legszorgalmasabb követőiből hiányzott a mester egy vonásának árnyalata: a szabadság mosolya. De ez a kisebbfokú meg nem értés a fontos lelki rákényszerítéssel talán szükséges volt az anyagias és szabados kornak eltévelyedései elleni vezeklésre.