P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

a „Szent Bonaventura"-beIi ferences tanulóknak megtagadta a rendeket. Sőt még ezzel sem elégedett meg, hanem a szomszédos püspökökhöz is írt, hogy azok is hasonlókképpen cselekedjenek. A rendtartomány egyik régi kiváltsága alapján azonban mégis csak felszentelhették a növendékeket. A ferencesek föllebbeztek Gualtieri bíboroshoz, Anglia védőjéhez, de talán azért, mivel a francia püspökök politikailag erősek voltak és még darázsfészek keletkezhetett volna, csak Guy de Sève 1724-i halála után éledhettek újra. A vallási közönbösséget a türelmesség neve alatt, a bírálgató szellemet a buzgóság címén, végre a multat gyűlölő, a kinyilatkoztatást és vallást tagadó, szabadkőműves lelkületet Francia- és Angolországból származó divatkönyvek terjesztik a páholyok révén. Ezek mindenfelé megnyílnak és az értelmiség közül híveket szereznek maguknak, behatolnak a kolostorokba is és eltérítik a kevésbbé erős lelkeket is. A lengyelországi piarista iskolákból látott például napvilágot a következő könyv : A tisztességes személyek vallása — ez az új, laikus lelkiismeret sokat jelentő címe — amely az Egyház tekintélyét egészen lerontja és a Szentszék minden joghatósági hatalmát megsemmisíti. E külső és belső támadások folytán a ferencesek számszerint is megfogyatkoznak és közös szellemük is megromlik. A francia forradalom lesz az, amely vértanukat adva, felkelti a buzgóságot. A jansenizmus és a franciskanizmus. A fagyos jansenizmus, amelyet néhány történetíró — aki képtelen az evangélium megértésére és az Egyház tanításának elfogadására — a kereszténység méltó kifejezéseként véd, valójában a ferences jámborság legérzékenyebb pontjait támadja meg. Tamburini Péter, a paviai jansenista csoport feje a Szeplőtelen Fogantatás tana ellen küzd; Ricci Scipio, pistojai püspök és Morosini János, Verona bencés püspöke a Szentszív tiszteletével helyezkedik szembe; Guadagnini Ker. János cividalei esperes és Pujati János Mária somascoi-szerzetes, majd később bencés, a keresztút ellen ír s mindkettő Ricci Scipionak ajánlja írásait. A keresztút jámbor gyakorlata a XV., XVI.