P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

sziónáriusok ellen kiűzetési rendeletet ad ki. Erre húsz éven keresztül (1614—1635) a keresztények ellen kegyetlen üldözés îolyik. A japán Egyháznak ebben a hőskorában minden évben lesznek vértanúi ; egészben véve körülbelül ötszázan voltak, akik közül IX. Pius kétszázötöt szentté avatott, köztük negyvenöt ferencest. E vértanuk az első rendből valók, nagyrészben spanyolok, az apostolság hadseregéből árulással kerültek fogságba és akik a fogságot és halált fáradozásuk óhajtott jutalmaként fogadták. Vannak köztük világi terciáriusok, férfiak egész családjukkal, nagyanyák unokáikkal, szülők fiaikkal, csecsemők és ifjak. Mikor a máglyára mennek, vagy ha japánok, a lefejeztetésre vonulnak, mintha valami győzelem állana előttük, a Magnificatot és a Tedeumot éneklik. Habár minden vértanúnak megvan a maga jámbor és hősi történelme, azonban Sevillai Boldog Sotelo Lajosé érdekli a politikai történelmet is ama diplomáciai küldetés miatt, amelyet kifejtett Japán, Spanyolország és a Szentszék között. Amikor Hasecura japán követet Spanyolországba elkísérte (1615) s kivitte, hogy a követ Fülöp néven Madridban a klarisszák monostorában megkeresztelkedjék és amikor ugyanaz a követ elment Rómába s az Aracoeli zárda vendégeként kétszer is kihallgatáson volt V. Pálnál és a király, Musamura helyett a misszionáriusok, valamint a keresztények védelmét ígérte, ki gondolta volna, hogy egy év múlva még keményebb üldözés kezdődik ? Sotelo Lajos az ellenkezések ellenére is, amelyekkel hazájában találkozott, bár csak 1622-ben, de mégis eljutott Japánba egy kínai dereglyén. Megérkezése után azonban már nem úgy bántak vele, mint diplomatával, hanem ahelyett, hogy a császárhoz bebocsátották volna, fogságba vetették és két év múlva két ferences, egy jezsuita és egy dömés társával együtt elevenen elégették, ő tisztán látta, hogy ha a misszió megszervezése alaposabb lett volna, az üldözés elkerülése vagy megállítása sikerült volna. Fogságából két hónappal halála előtt a pápához írt emlékiratban jelezte a szükséges intézkedéseket. Javaslatában szerepelt: 1. bennszülött papság toborzása, hogy így a papságtól (mert mindnyájan európai misszionáriusok voltak) a politikai gyanút eltávolítsák és hogy ezek készek legyenek híveiket a veszélyben vigasztalni. Ezt köny-