P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

zette a terhek alatt nyögő Szent Izidor kolostor adósságait, jótevőket biztosított magának és megkezdte a javításokat és kibővítéseket. Ez a tudós ember, aki kódexeket gyűjtött és vizsgálgatva a rongyos hártyákat, örült a múltba való elmerülésnek, nem könyvtárpenész volt, aki képtelen élni, hanem tevékeny ember, aki az építkezést éppúgy tudta vezetni, mint a kollégiumot, amely drága volt előtte a tanácsokért és kezdeményezésekért, a diplomáciai tárgyalások és kúriai ügyek miatt. Szent Izidor kollégiumának józan és szerzetesi elvekkel olyan irányítást és tökéletes legyeimet adott, hogy bátran szembenéz a századokkal. Akarta, hogy a templom, a kórus és a könyvtár szép legyen ; a patikát és a betegek ellátását olyan okosan megszervezte, hogy nemis egy pestises eset igazolta ezt a rendházban az 1630-i járvány idején. Különösen csodálatos volt a tanulmányok szabályozásában, az ifjak segítségében, akikért szívesen feláldozta minden más munkáját. A regula szigorú megtartásában mintha csak félt volna, hogy megsérti a szellemi munkával és a könyvek használatával a szegénység iránti mély szeretetét. Hasonlóképp a tisztaságot is megkövetelte, ugyanúgy a rendet, a csínt, amelyek mind visszatükrözik a külső összhangot, amelyek a kolostor csínosságát és a tanuló testvérek szépérzékét alkották. Habár beteges is volt, egy tapodtat sem távolodott el a regula megtartásától, mert azt tartotta, hogy a példaadás eltiltja az elöljárót azoktól a felmentésektől, amelyeket alattvalóinak megenged. Hogy pótolja az elveszített időt, vagy mert nappal egyéb foglalatosságok kötötték le, éjjel is dolgozott, mígcsak a Trinità dei Monti (Közeli templom) harangja tizenkét ütésével pihenésre nem szólította. Fájlalta, hogy éppen a reggeli órákat nem szentelhette a tudománynak és csak a fáradt éjjeli órákat fordíthatta erre. Azért írta búsan az Annalesek VI. kötetének előszavában, hogy munkáját bátran lehetne nevezni Zabulon fluxus noctis, seu elucubratione nocturna-nok. Nem lett volna azonban franciskánus, ha nem kellett volna a megszakított tudományos dolgozás kínját elszenvednie, amelyet a kötelességteljesítés megtördelt, hogy mindenkinek mindene lehessen. Az Annaleseket úgy készítette, hogy a tennivalókat megosztotta a könyvtár nehéz napi és az éjjelen át tartó asztali