P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

pihenhet, mialatt az alsó a szenvedélyeknek lehet zsákmánya. Ellenkezett a ferencességgel az az apex mentis (elmééi) is, amely célhoz ér az út megtevése nélkül, amely pedig kiégeti és tisztítja a szenvedélyekkel és a lelket kevésbbé teszi méltatlanná az isteni ölelkezésre. Amikor Molinos Mihály azt tartotta, hogy a hármas út, amely a titokzatos egyesüléshez vezet, a legnagyobb képtelenség, amit csak mondtak és hogy ellenkezőleg csak egy belső út van, és aki azt eléri, képtelen lesz a vétkezésre. Szent Bonaventurával került szembe, aki előtt pedig fejet hajtottak a XVII. század összes ferencesei. Ha Canfield Benedek a szemlélődő imát elemzi, Tremblay József, Richelieu tevékeny titkára a maga részéről meghagyja a tevékeny ima elméletét, amely az Ignác-féle módszerre emlékeztet az Introduction à la vie spirituelle (Bevezetés a lelkiéletbe) és a Perfection seraphiqueben (Szeráfi tökéletesség). Brancati bíboros pedig határozottan a quietizmus ellen küzd nyolc apró értekezésből álló De Oratione christiana-ban, amelyek a tevékeny aszketika nyolc tanácsának felelnek meg s ezek : gyakori gyónás, erős ellenállás a kísértésekkel és a csapásokkal szemben, a magányban való összeszedett élet, a szívbeli nagy tisztaság megőrzése, hallgatás, a henyélés szüntelen kerülése s hogy a szemlélődés nem tarthat tovább félóránál. Ezzel az utolsó állítással Brancati szembehelyezkedik a quietizmus álmisztikusaival, akik azt hitték magukról, hogy a belső megadás egyetlen tényével ők örökösen szemlélődnek. A ferencesek és a jansenizmus. A jansenista eretnekséggel szemben a ferences optimizmus nemes ellenállást fejtett ki, különösen a kapucinus P. Párisi Ivó a Theologie naturelle c. művével — őt különben az egyik modern tudós a XVII. század Newman-jának nevezte, de akit szerencsésebben nevezhetnénk a legtisztább vénájú humanistának. 0 a jansenizmustól lebecsült emberi természet értékét akarja felemelni és megtámadja az „ember nyomorúságáról szóló gyáva gondolatokat", amelyek a lelket összezsugorítják s igazságtalanná teszik saját erői iránt és hálátlanná Istennel szemben, aki azokat adományozta neki. P. Ivó előtt az emberi