P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

Megmagyarázza, hogy Isten jelenlétének szemmeltartásával, az akarat fokozatos megnemesítésével, a léleknek minden vágytól, egészen a megsemmisülésig való megtisztításával Isten akarata hogyan valósul meg a tevékeny, szemlélődő és felemelkedő életben. Mindenki elérheti a tisztulás és önmegtagadás segítségével az első fokot, amelynek lényege a törvénnyel való megegyezés; néhányan a második fokot is elérhetik és ez az égő szeretetben való átalakulás; csak a szentek szerzik meg a harmadik fokot, az Istenben való bennmaradást, amely a szenvedőleges átistenülésnek egyik állapota. P. Canfield Benedek tanítása megengedi, hogy a megsemmisülés szenvedőlegességgé váljék, de csak a misztikus állapotban. Azért nem is quietista, habár néhány kifejezése annak is látszik, lényegesen különbözik attól. Ugyanez mondható el a harmadikrendi P. Saint-Lő Aranyszájú Jánosról, aki megalapította a Szent Megvetettség Társulatát és több értekezést írt. Az egyik a Sur la sainte abjection (A szent megvetettségről), a másik pedig a De la désoccupation des creatures (A teremtményektől való megszabadulásról). Hasonló hozzá d'Argentan Lajos Ferenc, aki az Isten, Jézus Krisztus és a Szent Szűz nagyságáról ékesenszóló teológiai és lelki konferenciák szerzője. Ilyen azután Lagny Pál, Canfield Benedek tanítványa, aki munkáiban, különösen a Chemin abrégé de la perfection chrétienne-ben (A kereszténytökéletesség rövid útja) mesterének tételét tökéletes igazhitűséggel, az igazi quietizmus fejlődésére is tekintettel újra átdolgozza. A quietizmus szenvedőlegessége nem érinthette a franciskánizmust, mert ellentétben van tevékenysége alapelvével. Ugyancsak ellenkezik a ferencességgel az a lehetetlen tiszta szeretet, amely közömbös az örökkévalóság, a jutalom és a büntetés iránt, mert Szent Ferenc szelleme szerint — amint az Egyházé szerint is — az igazság eszméje éppoly erős, mint a szereteté ; a tevékenység és az ima között tökéletes összhang van és Isten annyira rokonértelmű a boldogsággal, hogy Istenen kívül nem kereshetjük boldogságunkat, őt nem iá szerethetjük és nem is szolgálhatjuk anélkül, hogy a boldogságot el ne nyerjük. A franciskanizmussal ellentétben álltak az egyszerű nézés imái és az állandó szemlélődés állapota, amely azt állította, hogy lelkének felsőbb részével Istenbe merülhet és benne