P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül
képp ők nem hajtották a tömegeket vakbuzgóságba, sem dagályos szónokiassággal nem mulattaták eket, ellenkezőleg mindig vallásos komolysággal adva elő az erkölcsi és társadalmi kérdéseket, megtörték és megjavították hallgatóikat. Azonkívül a ferencesek apokaliptikus harsonái nagyon gyakran a tiszta miszticizmus lantjainak és brácsáinak bevezetését jelentették. A heves Salutioi Bertalan a világ ellen így beszélt: „Harcolni akarok ellened élve, harcolni akarok ellened halva" és drákói szigorral alkalmazta az erkölcsi orvoslásnak az ellentétes szerek használatára vonatkozó elvét : „Félsz az önmegtagadástól? Böjtölj. Megfélemlít avezeklőöv? Hordozd. Keménynek tűnik fel előtted a fegyelem? Annál jobban ostorozd magad. Félsz a megszégyenülésektől és megalázódásoktól? Keresd azokat és fogadd oly szívesen, ahogy csak tudod". Bertalan testvér azért emellett a legkisebb teremtményben is megérzi a Teremtőre való utalást. „Mindenféle gaz, — mondja — minden virágocska, minden levél, minden alacsonyrendű féreg egy hangot hallat és azt mondja neked : Szeresd Istenedet. Ha a köveket szemléled, belőlük a legtisztább hangokat hallod, amelyek azt mondják neked: „Szeresd Istenedet". Bertalan testvér, a szigorú szerzetes tanácsolja, hogy szeretni kell a teremtményeket a Teremtő miatt, mivel „aki szeret valakit, arra törekszik, hogy annak minden dolgát szeresse". Tanítja, hogy a szemlélődést legrövidebb úton akkor érjük el, ha egyedül magát Istent akarjuk és csak őt mindig és mindenben. Bölcs lelkivezető, aki eltávolítja a félelmet és az aggódást s tanácsolja a gyakori, sőt a mindennapi szentáldozást, mivel meg van győződve, hogy szeretet és szentség egy és ugyanaz. Végre ő a XVII, század legőszintébb és legmelegebb vallásos költője, aki Alvernán és Fontecolombóban rátalál az igazi ferences vénára, amely az isteni szeretet kínjairól és ittasultságáról énekel, társul fogadja az összes teremtményeket. Szépen tanúskodik erről az egyik legüdébb verse: Gesù mio Gesü mio chi sei tu e chi sono io? 1) A régi laudákat és az új óda ritmusait ihletett énekben vegyíti össze; az a különleges ihletettség nyilvánul meg nála. ^Jézusom, Jézusom — ki vagy te és ki vagyok én?
