P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

A TIZENHETEDIK SZÁZAD. A látszatból ítélve nincs még egy század, amely annyira ellentmondó legyen a ferences szellemnek, mint éppen a felfuvalkodott és csupa cikornyás XVII. század. Es mégis ez a kor a ferencesség számára az összes latin nemzetekkel egyetemben igazi felvirágzást jelent. Sok kolostora van, számosak és tevékenyek a harmadik rend kongregációi, amelyeket nemcsak a rend tagok, hanem még a kormányférfiak is előmozdítottak, különösen Francia- és Spanyolországban, hogy segítségével kiegyenlítsék a vallási villongásokat, meggátolják a protestáns és janzenista propagandát. Még Angolországban is szaporodnak titokban a terciáriusok és szembehelyezkednek Cromwell törvényeivel. Buzgalomraébredés. A harmadik rend különösen az arisztokráciát hódítja meg. Azt mondhatnók, hogy az irányító osztály számára azt műveli, amit más rendek a kollégiumokkal eszközölnek; adják a kultúrát, közvetítik az értelmi igehirdetést. Kordával övezik körül magukat Spanyolország királyai (1685-ben Madridban 25.000 terciárius van), kordát hord Ausztriai Anna, Franciaországi Mária Terézia, Angolországi Henriette, kordát viselnek alkirályok és bíborosok, festők, mint Murillo, költők, mint Lopez de Vega. Rómában az összes nemesek terciáriusok, Nápolyban szintén, kezdve Fonseca Emánuel alkirálytól és feleségétől. Belgiumban a harmadik rend az arisztokráciából tevődik össze, de maga után vonja a népet, mégpedig annyira, hogy a szegényeket csak személyes kérésükre fogadják be, mert attól tartanak, hogy többségbe kerülnek és csak terhükre lesznek.