P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

védik az emberi szabadságot egész terjedelmében, mint olyat, amely az isteni mindentudás hitcikkelyéből folyik, az elsőkként jelentik fel tizennyolc cikkellyel Baius eretnekségét, amely eretnekség Janseniusnak volt előfutára s mialatt gondolkozásban és tevékenységben helyesen értelmezett akaratelvűséget hirdetnek, addig a bensőséges és különösen a szemlélődő életben az Istenre való ráhagyatkozást és Isten működését engedik érvényesíteni. A XVI. század misztikus ferences írói többékevésbbé Szent Bonaventura után indulnak, bár gondolkozásmódjukban nagyrészt megtartják saját egyediségüket. Szerintük az imában az értelemnek nemleges része van, az akarat pedig tevőleges szerepet tölt be mindaddig, míg el nem ér a szemlélődéshez, ahova kegyelemmel, nem pedig emberi fáradsággal vagy szorgalommal lehet eljutni. Madridi Alfonz, ez a kevésbbé misztikus, de mindegyiknél aszketikusabb író Espejo de illustres personas c. müvével a világ nagyjai felé irányozza apostoli működését, rövid és nagyon elterjedt Arte para servir a Dios c. könyvével pedig megtanította Szent Teréziát a szentség titkára, amely az Isten akaratával való szerető megegyezésben, az érzelmek férfiasságában, a bizalomtól mérsékelt szigorban és a belső örömben áll. Említhetjük Ossuna Ferencet, aki ugyancsak Szent Teréziát tanította meg az összeszedett imára Abbecedario spirituálé című munkájával, míg Bernardino da Laredo a Subida del monte Sion-nal kinyilvánította neki, hogy a nyugalom imája, az ő Istenben lévő, megfejthetetlen pihenése a nélkül, hogy valamire is gondolna ; Alcantarai Szent Péter végül Trattato della meditazione c. könyvében a szemlélődő léleknek azt tanácsolja, hogy úgy hallgassa az Urat, mintha egyedül neki beszélne. Nevezetes még Diego d'Estella Meditazioni sullamor di Dio és Bonilla János Trattato della pace delianima c. műve. Az utóbbi ihlette Scupolit a híres Lelki harcának (Combattimento spirituálé) megírására. A felsorolt művek inkább az isteni, mint az emberi tevékenységről szólnak és az akarat számára nemis annyira erőt kérnek — ami gondolati következménye a szigorúan vett elmélkedésnek — mint inkább a szeretet örömmelteljes és bizalmas lendületét. Igaz és kell is, hogy megemlékezzünk arról, hogy ők a haladó lelkekre fordítják figyelmüket és náluk feltételezik, hogy a szen-