P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

derigo is, aki az Ambrosiana könyvtárban megőrizte a nagy szónok Izaiáshoz írt magyarázatait, ehhez hozzácsatolta saját kezével írt megjegyzéseit is, amelyben azt írja róla, hogy aki őt hallotta, megkedvelte a kolostori tökéletes életet. XIII. Gergely pedig erre az ismeretes dicséretre méltatja : Toletus docet, Panigarola delectat, Lupus movet.

1) Cantalicei Szent Félix egyszerűsége és Panigarola választékossága között megvan a képviseleti joga pzoknak a beszédeknek is, amelyek ugyan kisebbszerűek, de ezekhez hasonlók. Ilyen pl. Salö-i Bellintani Mátyás líra és elmélkedés között álló prédikációja. P. Bellintani Mátvás negyven év alatt beutazta Franciaországot, Itáliát és Csehországot, közben a legkülönbözőbb hallgatóságot vonzotta magához, amelyben ott volt a parasztok tömege, a lovagok gyülekezete, jelen voltak zsidók és hugenották. Apostoli működése megszerzi Borromei Szent Károly, Szent Bellarmin Róbert, XIII. Gergely, valamint Emmánuel Filibert, Medici Katalin és III. Henrik tetszését; ez utóbbi gyóntatójának is óhajtotta. A katolikus nemzetek között, különösen Itáliában, ahol inkább a jámborságot kellett ébresztgetniük, mint az eretnekségek ellen harcolniok, ferences hatásra az ájtatosságoknak új formái fejlődnek ki vagy támadnak fel. Jézus Szent Nevének gót és sugárszerű kezdőbetűi, ahogyan Sienai Szent Bernardin elgondolta, meglatinosítva és leegyszerűsítve, a templomok és jezsuita házak jelvényei lesznek. A kínszenvedés tisztelete mindjobban felveszi a keresztút alakját az állomások meghatározása nélkül, így Belgiumban, Hollandiában, Németországban P. Wanckel Miklós működése folytán, aki Nürnbergben 1521ben közzétette Geystlich Strass (Lelki út) c. munkáját; az obszerváns Caimi Boldog Bernardin révén Itáliában. Caimi ugyanis visszatérvén a Szentföldről, újra csak visszavágyott Keletre, azért Monte di Varallón utánozni akarta Jeruzsálem szent he1) „Toletus tanít, Panigarola gyönyörködtet, Lupus megindít". XIII. Gergely (1572—1585) pápa korában virágzó három jeles szónok nevét rejti magában e mondat. Toletus a spanyol Toledoi Ferenc jezsuita, később bíboros, Porro Francesco Panigarola itáliai ferences, Alfonsus Lupus spanyol kapucinus... Panigaroláról egyik kortársa úgy nyilatkozik, hogy könnyen tekinthető amaz idők legnagyobb szónokának. „Eximius et nostra aetate facile princeps omnium concionatorum". V. ö. L. von Pastor, Geschichte der Päpste, IX152, 798.