P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

grossen lutherischen Narrens (A nagy lutheri bolondság). A fe­rencesek azonban a hitvitákban inkább a nevetségest, nem pe­dig a sértegetést használták; céljuk mindig a kibékítés volt. Alvedt Ágoston obszerváns, aki a lipcsei akadémián Lutherral és Erasmussal vitatkozott, ellenfeleitől állatias jelzőket kapott, amelyek között még udvariasak voltak : ökör, szamár ; ő azon­ban nagy szelídséggel válaszolt, mivel mint mondta: „a kato­likus hitszónoknak egy dolgot kell csak szem előtt tartania : a jó példaadást". A ferencesek voltak az elsők, akik az eretnekekkel szem­ben nem az egyenes megcáfolás módszerét használták, hanem a meggyőző érveket és a békítő modort alkalmazták, mindezt addig az Egyház a szakadárokkal szemben használta különös­képpen. Ennek a törekvésnek, amely Szent Ferenc szellemé­nek is annyira megfelel, talán a legjobb megszemélyesítője Wild János. Ez a jó obszerváns tizenöt éven keresztül prédi­kál a mainzi székesegyházban, bernardini élénkséggel és olyan édességgel, hogy Szalézi Szent Ferenc előfutárának lehet mon­danunk. Soha nem használ erőszakot, habár az első időben még politikai támogatást is megengedhetőnek tartott a protes­tánsokkal szemben. Amikor pedig 1552-ben Braunschweigi Al­bert őrgróf megtámadja és elfoglalja Mainzot, egyedül ő marad helyén a város világi papjai közül. A győzők a szószék­ről ragadják el, ő pedig nem fejt ki ellenállást. Az őrgróf rá akarja venni, hogy vesse le a habitust, de erre így felel : „Uram, harminc éve hordom. Soha nem ártott nekem, miért hagyjam most el?" Sőt állhatatossága és kedvessége megmentette a ka­tedrálist a felgyújtástól. Nem a rombolás, hanem az alkotás, nem elmenekülés, hanem megjavulás, ezek Wild János és rendtársainak elvei. Szerintük az eretnekségtől nem megrettenni kell, hanem hinni, — mivel Isten megengedte — hogy jó hatásai is lesznek, pél­dául az alvó pásztorok felébresztése. A szeráfi szeretet a meg­próbáltatásokban tevékenyebbé és erősebbé lesz ; e nagy sze­retet lángjánál azután az eretnekség jórészt elveszti mérgező hatását. Schatzgayer Gáspár, az obszervancia lángoló védője, müncheni guardián, az új strassburgi rendtartomány provinciá­lisa és Németország eretnekségei ellen általános inquizitor, nyil-

Next

/
Thumbnails
Contents