P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

mivel a szerzetesek szorosabb érintkezésben voltak a néppel és az ő érzelmi, megindító és így bizalmas jámborságuk az új felekezetek külsőlegességét megsemmisítette. Amint a ferencesek voltak az elsők, akik nem adták beleegyezésüket egyes esetben, a jó ügynek ártó búcsúhirdető hitszónokoknak, épp úgy az elsők voltak, akik Luthert feljelentették. Az eretnekség nem kellett nekik; ezernyi hívősereg, a vértanuk százai között nagyon kevés hittagadó van. Az új eretnek áradat őket Róma iránt hűségeseknek találta. Mint a XIII. században, ekkor is alázatos volt gondolkozásuk, egyszerűséget sugároztak a velük született szeretetelvűség miatt és mentesek voltak attól a szellemtől, amely minden lázadásnak magva. Önmaguk felett gyakoroltak kritikát és pedig nem is annyira tanaik, mint inkább saját lelkiismeretük felett. Habár egymás között megoszlottak a szegénység harcában, a hit ellenségével szemben azonban egyetlen csatasorban álltak. A három seregre való felosztás és a szereposztás a harcolóknak vált javára. A konventuálisok, mint a klasszikus tudományok művelői, ellepték az egyetemi központokat, a leghíresebb szószékekről prédikáltak, udvari szónokok voltak, hitvédelmi munkákat adtak ki, szeretettel őrizték a nagy bazilikákat, amelyek a tömegeknek és az esztétikusoknak a ferences eszme szépségét domborítják ki. Az obszervánsok és a reformáltak Sienai Szent Bernardintól kezdve és ő utána a Szentírásból táplálkozó, népies prédikációra adták magukat. A kapucinusok remeteségeikből leszálltak a vásárok és közterek zajába és ott hirdették „a bűnöket és erényeket, a büntetést és dicsőséget" bizonyos apokaliptikus jellegzetességgel, ami a puszták atyáinak kemény vonásait tükröztette bennük vissza, amiért is nagy hatással voltak a népre. Mindnyájukat egybevéve jelentős hadsereget tettek ki. 1520-ban Licheto Ferenc generális elrendelte, hogy minden zárdában külön szónokokat képezzenek ki a luteránizmus ellen, a carpi egyetemes káptalanon (1521) pedig előírta az imát és az ellenállást. Az imádságot különösképen az Isten Anyjához kellett irányozniok, aki az összes eretnekség lerombolója. Ezért minden zsolozsma-óráhozcsatolniok kellett: „Gaude