P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

tele után sem vesztette el veleszületett hajóshivatását, beszéli el a palesztinai ferencesek viszontagságait és érdemeit Trattato di Terra Santa e deli Oriente cimű művében. Ez a munka sok érdekes és biztos ismeretet tartalmaz, mivel írója római küldetéssel kétszer is járt Libanonon. Ezalatt pedig a Madeira és Azori szigetek felfedezése, Zöldfok és Guinea partjainak elfoglalása, végre Amerika felfedezése a ferences apostolságra oly beláthatatlan teret nyitott, amelynél a szem könnyen eltévedhet. A klarisszák. Sienai Szent Bernardin akármerre járt, mindenfelé megreformálta a klarisszák zárdáit Szent Klára első regulája szerint. Ekkor megismétlődött a tizenharmadikszázadbeli jelenség. Nem egyszerűek, parasztlányok, hanem főnemesnők sereglettek oda, ahol egyéb rendek viszonylagos kényelmességével szemben a szegénység volt a regula. Megjegyzésre méltó, hogy a XV. század patriciusnőinek más igényeik és más jövőjük volt, mint a középkori várúrnőknek. Műveltek voltak, értettek latinul és görögül, zenéltek és festettek, a humanistákkal vetélkedtek, hasonlítottak kisebb fejedelmi udvar úrnőjéhez. Ilyen Gonzaga Cecilia, Vittorino da Feltre tanítványa, aki már kilencéves korában görög szónoklattal ragadta el a pápát, Vigri Katalin, aki az estei őrgrófnőkkel nevelkedett, aki brácsán játszott és finoman festett, Boldog Varano Babtiszta, akinél atyja szép könyvtárában, a faragott könyválványoknál a misztikus látomások váltakoztak a klasszikusok olvasásával és aki egy fejedelmi kérőnek minden ajánlatát visszautasította, hogy a szegény klarisszák regulája szerint Krisztusnak jegyezhesse el magát. Innét kezdve új, nő-kolostorbeli irodalommal találkozunk, amely közelebb áll az élethez, jobban osztályosa a humanista műveltségnek. Két példányra mutathatunk rá : Bolognai Szent Katalin Trattato delle armi spirituali és Boldog Camerinoi Varano Babtiszta Lauda spirituálé és Dolori mentali di nostro Signore Gesù Cristo c. műveire. Az első aszketikus-Iélektani mélységeket árul el, a másik kettő emberi gyengédségben és szemlélődő emelkedettségben bővelkedik. Ez az új irodalom többnyire az új műveltségen és a XV. századnak a szépség iránt sajátosan finom érzékén alapul, de nagyobbrészt a világos példák