P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

nem törődött „a díszes, szép beszéddel, a tulliusi és plátói művészettel, amely abban az időben divat volt és amelyet a szerző is ismert. A háttér és az ő szótára hamisítatlan umbriai vonatkozású, elbeszélése pedig iiodaírni elfogultság nélkül pereg. Főtörekvése csak a kenetesség és a töredelemébresztés. E tekintetben megközelíti Fioretti őszinteségét és ábrázoló hatékonyságát. A képeket, jellemrajzokat, eseményeket, csodákat az egyszerűek merész higgadtságával rajzolja meg, akik nem félnek, nem is gondolnak arra, hogy tévedhetnek, még meggyőzni sem akarnak és lapjaik hasonlítanak azoknak a bizonyos névtelen umbriai festőknek freskóihoz, amelyek egészen a XVI. század küszöbéig annyi hűséggel őrzik meg eredetiségüket, amelyek olyan elbűvölök és gyermekdedek is egyszersmind. Úgy látszik tehát, hogy a humanizmustól nagyon is messze eső munka ez, amely inkább a Tökéletesség tükre, a Három társ legendája, a Legenda antiqua, a Fioretti és a Conformitates családjához tartozik. Mégis főtörekvésével, azzal hogy „a különféle típusokban a megszemélyesített ferences erényeket ábrázolja", a Franceschina részt kér magának a humanista életrajzok között, bár szándékos egyszerűségében a ferences kerekasztalnak legteljesebb hőskölteménye prózában. P. Spelloi Mauri Ferenc 1550-ben a Franceschina vázlatát újra átdolgozta hőskölteményében. Műve, a Francisciade, amelyben a főszereplők, Szent Ferenc lovagjai nem közelítették meg Oddi müvének bájos szellemét. Talán azért, mivel az umbriai népnyelv sokkal közelebb áll a Poverello eredeti lelkületéhez, mint a latin. A nagy Szent umbriai népnyelven beszél, amely szegény volt kifejezésekben, de gazdag bensőségben és gyengédségben ; nem beszélte a fenséges latint, sem a szellemes toscanoi nyelvet. Oddi Jakab egyik nagyon rokonszenves vonása, hogy csak a szentek alakjait domborítja ki és a szentekben is nem az emberi vonást, hanem a szentséget, amelyet a források nyomán kisebbíteni törekszik ; forrásaiból egynémelyik spirituális színezetű. Nem pártember. Nem foglalkozik a túlbuzgók, enyhék, mérsékeltek közt folyó vitákkal, nem törődik a bonyodalmas kérdésekkel, amelyeknek Umbriában szemtanúja volt. E fennkölt pártatlanságában különbözik az élénk és reális irányú Aquilai Bernardin testvértől, a Chronica Fratrum Mino-