P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

iuálisok neve szorosabban azokat a ferenceseket jelöli, akik a regulát a pápák engedményei szerint tartották meg, szemben az obszervánsokkal, amely nevet azok vették fel, akik a rendet Szent Ferenc regulájának és végrendeletének szigorúságára — sine glossa — akarták visszavezetni. Spanyolországban és Portugáliában az obszervánsok mozgalma csak szórványos jelenség. Számos ilyen csoporttal találkozhatunk ugyan, de minden egység nélkül ; ellenben Franciaországban az obszervánsok mozgalma a burgundi és tours-i provinciák felé, különösen pedig Mirabeau kolostora felé összpontosult, amely nem Brogliano remete életét követi, sőt a tudományt és apostoli életet is előmozdítja. Itáliában a tények megelőzték a törvényeket. A testvérek ősi „helyei", amelyek a Szegénység Úrnője és Szent Ferenc előtt is szent „helyek" voltak (Porciunkula, Alverna) egyenként átmentek az obszervánsok kezére. Isten e „helyekkel" egyidejűleg ennél többet is küldött: embereket, akik épp az eszme hirdetésére születtek. 1402-ben hagyta el Amiata feletti Colombaio remeteségét és Boldog Stronconei Jánost, Paoluccio Trinci tanítványát Sienai Szent Bernardin. Nagyobbrészt ennek a lángelméjű, igen rokonszenves embernek és ellenállhatatlan szónoknak bölcs munkálkodása folytán —, aki ha nem is lett volna szent, akkor is híres ember volna —, vette föl a ferences habitust 1414-ben a jeles jogász, Capistranoi János, 1415-ben a humanista Sarteanoi Albert, 1416-ban a hatósági elöljáró Marchiai Jakab. Ezek alkotják a Sienai Szent Bernardinnal az obszervancia nagy négyesét. Ez a szentség és a tehetség erőit arra használja, hogy megtartsa a rend egységét. És úgy látszik, hogy ezt 1430-ban el is érte azokkal a Mártonféle szabályokkal, amelyeket Capistranoi Szent János terjesztett elő és amelyek középhelyet foglalnak el a laza és szigorú irány között. A megegyezés azonban nagyon rövid ideig tart. A század második felében új ellentétek merülnek fel, egyrészt a konventuálisok oldaláról, akik az engedelmesség nevében védik önmaguk tekintélyét, másrészt az obszervánsok eljárása folytán, akik a szegénység nevében védik függetlenségüket, A viszály méginkább bonyolódik az u. n. semlegesek hibájából, akik az egyik és másik fél között ingadozva —, különleges