P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

éves korában meghal a nagy franciskánus, Mayron Ferenc jelenlétében. Delfina ekkor özvegyi fájdalmában a kimeríthetetlen szeretetből táplálkozó önkéntes, szigorú szegénységhez emelkedik, életét megosztja Provénce és Nápoly között, ahova vigasztalásul hívja a jó Sancia királyné. Delfina, akit talán Simone Martini festett meg fényes és királynői alakjában az assisi, Szent Ferenc alsó bazilikájában, a harmadik rendű nemes úrhölgy eszményi típusa. Az ő apostolságához nagyon közel jár Boldog Maillé-i Johanna Máriáé is, aki szintén vitéznek, Silly bárójának volt szűz-özvegye, aki hosszú életét bünbánatban és szeretet-gyakorlatban töltötte. Vallásos és hazafias működést fejtett ki VI. Károly udvaránál és a francia nagyoknál, hogy megmentse a nemzetet a polgárháborúktól és az angoloktól. A XIV. századnak van még egy terciáriusa, akit mindmáig kedvel a nép, a pestis és minden járvány elleni hatalma miatt. Ez pedig Montpellieri Rókus, aki ifjúságában árván és gazdagon maradva, ahelyett, hogy élvezné az életet, elmegy zarándokképpen Rómába. Utazása közben állomásait kórházakban tartja, pihenője a pestises betegeknek ápolása s boldogsága, ha a kereszt jelével meggyógyíthatja őket. Azonban a pestis őt is, ezt a csodálatos orvost meglepi. Piacenzában annyira megtámadja, hogy a fájdalomtól ordítani kényszerült. Rókus elhagyja a kórházat, nehogy zavarja a betegeket. Egyik erdőben vonszolja el magát, ahol meghalt volna, ha nem jön segítségére egy eb, amely kenyérdarabot hoz neki és sebeit nyalogatja. Meggyógyul, ezért köréje sereglenek nemcsak az emberek, hanem még a pestises állatok is, mintegy kérve szabadulásukat ettől az irtózatos betegségtől. Montpellier-be visszatérve, tévedésből fogságba ejtik, de a Szent óvakodik attól, hogy a félreismerést eloszlassa. Halála óráján kapta csak vissza szabadságát. És ekkor is csak egy kegyelmet kért az Úrtól. Azt, hogy folytathassa mentő munkásságát a pestises betegek közt, akik hozzá folyamodnak. Úgy látszik, hogy a XIV. század, amelyet a rettenetes járvány annyira megrémített 1348-ban, amely járvány megtizedelte Európa lakosságát, ebben az emberek és állatok iránt könyörületes, alázatos ferencesben összpontosította minden pusztítását és minden hitét.