P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

szerzetest eltart azokban a keresztények előtt nagyon kegyeletes szentélyekben. Azóta Nápolyt élénk együttérzés és segítő készség fűzi a Szentföldhöz ferences közvetítéssel és azóta Olaszországnak tulajdonjoga van a Szentsírra és a Coenaculumra. Megszilárdult jogi helyzetük azonban nem védte meg a testvéreket a muzulmán megtorlásoktól. Kegyetlen emlékű pl. az 1365. esztendő, amikor az egyptomi kalifa, hogy a ciprusi királynak Sori partjaira történt betöréseit és Alexandria felgyújtását megbosszulja, a Coenaculum, a Szentsír és Betlehem szerzeteseit fogságba vetette, öt éven át a Damaszkusz börtönében kínoztatta, míg végre megölette őket. Ezekre a kegyetlen eseményekre az európai hatalmak, különösen Velence közbenjárására, következtek viszonylagosan nyugodt időszakok is, amikor a szeretet művei és a szentélyek kijavítása érvényesültek, egészen az új rablások és erőszakosságok idejéig. A ferenceseket azonban ezek az utóbbiak sem kedvetlenítették el. A XIV. század Szentföldjére vetődik Raymundus Lullus tekintete, ő már nem hitt a keresztesháborúkban, amelyeket a túlságosan politikai érdekek megrontottak. Helyettük a missziót óhajtotta és azokért, valamint a görög és latin egyház egyesítéséért, a lovagrendek eggyéolvasztásáért küzdött. Ha azután mindezt elérték volna, akkor egyetlen fegyelmezett flottát kért volna segítségül, egyetlen parancsszó alatt. Tervében Padovai Fidentius testvér (XIII. század végén) stratégiai elgondolására támaszkodott, amelyet a Liber récupérations Terrae Sanctae c. nagyon fontos művében dolgozott ki. A merész és leleményes tervet nem valósították meg, azért a ferencesek tovább tűrtek és haltak meg Jézus országáért. Világi terciáriusok. A misszionárius keresztesháborúkat részben a harmadik rendű fejedelmek és urak segítették. Ezek között első helyen áll Anjou Róbert, a szónok-király, mint Dante nevezte — csakugyan mondott és írt latinul körülbelül háromszáz beszédet —. Róbert Szent Lajosnak, Franciaország királyának dédunokája és Toulouse-i Szent Lajosnak és Blankának (Aragoniai II. Jakab feleségének és Péternek anyja — Péter, aki felvette a fe-