A ferences világi rend (Budapest 1947)
Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították
És ezt meg is tette! Tizenhárom éves korában látomása van: Szent Mihály arkangyal jelenik meg előtte s megparancsolja neki, hogy készüljön fel Franciaország megszabadítására. Később a látomások mind gyakrabbak lettek; majd Szent Mihály, majd Szent Katalin, majd pedig Szent Margit királynő adták neki ugyanezt a parancsot. Ez állandó gyötrelemben tartotta, hiszen nem tudta, hogyan valósítsa meg egyszerű leány létére hivatása szavát. Ez szinte lehetetlennek látszott a kis Domremy-i szűz előtt. A nehézségek még szaporodtak azzal, hogy atyja házasságra akarta kényszeríteni, ő azonban ebbe nem egyezett bele. Johanna menekülni akart a hivatás szava elől s ezért unokatestvéréhez ment, akinek beteg feleségét ápolta. Unokatestvére, mikor megtudta tőle, miért jött, elkísérte Vancouleurs-be, hogy ott beszéljen Baudricourt Róberttel. Ez az első kísérlete nem sikerült. Pedig a szózatok most már sürgették, hogy 1429. nagyböjtjén szabadítsa föl Orléanst. Most már nem habozott a leányzó. Baudricourt ellenvetéseit leszerelte s a trónörökös tanácsosai által sikerült beszélnie VII. Károllyal. Hitében fölrázta, hogy igenis ő a trón várományosa s biztatta a hadsereg toborzására s isteni szózat alapján biztosította, hogy egyedül ő mentheti meg Franciaországot. — így az egyszerű kis leány mindent legyűrt: rágalmakat, aggodalmakat, elcsüggedést isteni elhivatása érdekében. Mint ferences harmadik rendi, rendíthetetlen hitével, gyöngéd tisztaságával, imádságos lelkével végül is kiesdette Istentől a franciáknak az angoloktól való megszabadítását. Az ő győzelme volt, hogy a reimsi székesegyházban Franciaország királyává koronázták VII. Károlyt, mint Jézus Krisztusnak, az egyedüli Királynak Helytartóját. És ezért Szent Johanna elhagyatottságot, árulást és megvetést kapott jutalmul. Néhány áruló az angoloknak adta el őt s az egyik angol püspök, mint szentségtörő boszorkányt máglyahalálra ítélte. Vértanúi halálában utolsó sóhaja is az volt: „Jézus, Jézus" s ezzel a szóval ajkán égett el a máglyán 1431-ben. Később fényes elégtételt kapott Szent Johanna, mert a pápa a szentek közé iktatta, a francia hadsereg pedig védőszentjeként tiszteli (Jeanne d'Arc.)