A ferences világi rend (Budapest 1947)

Első rész. A Ferences Világi Rend rövid története

12.). „Hasonlókép kell a ferences terciáriusoknak terjeszteni Krisztus jó illatát, a hit épségében, az élet ártatlanságában s az apostoli lelkesedés buzgalmában, hogy ez figyelmeztetésül és hívásul szolgáljon a helyes ösvényre az eltévelyedett testvéreknek: ezt kívánja tőlük s ezt várja tőlük az Egyház." Miután belekiáltotta a terciáriusok szívébe főpapi lelkének ezt a nagy óhaját, kívánja, hogy a Világi Rend mind jobban és jobban terjedjen a lelkek között és hassa át annyira a társadalmat, „hogy ne legyen város, ország, falu, ahol ne lennének nagy számban ferences testvérek. Mindazonáltal ne legyenek a testvérek erőtlenek s csak a nevük talán terciárius, hanem aggódóan tevékenykedjenek a maguk és mások üdvösségének érdekében." „A különböző katolikus társulatok tagjai: asszonyok, ifjak, munkások, kik virágzó egyesületekben vannak, lépjenek be a Harmadik Rendbe." A Szent Atya abban bízva fejezi be körlevelét, hogy óhaja meghallgatásra talál és a Harmadik Rendben az életnek, győzelemnek és dicsőségnek új korszaka kezdődik. „Mi éppen azért erősen tápláljuk azt a reményünket, hogy az elkövetkező jubileumok a Harmadik Rendnek új ébredéséről számolnak majd be. És nem kételkedünk abban Tisztelendő Testvérek, hogy a többi lelkipásztorokkal együtt gondoskodtok a Világi Rend fölélesztéséről, ahol ellanyhultak volna s amennyiben lehetséges, gondoskodtok arról is, hogy még jobban terjedjen a Harmadik Rend s így mindenütt virágozzék a fegyelem megtartása a Rend nagyobbszámú tagjai ellenére is. Mert a hívő lelkeknek Szent Ferenc követésére való tömeges beállításáról van szó, annak a Szent Ferencnek, aki Krisztus felé megnyitja az útat, Akiben minden reményünk és üdvösségünk. Amit az Apostol önmagáról elmondott: „Legyetek követőim, mint én Krisztusé," — azt joggal elmondhatja Szent Ferenc is, aki Jézus Krisztust követve, annak legélethűbb képemása lett." XV. Benedek Pápának a Bíborosokhoz intézett beszéde. De még ünnepélyesebb formában is bizonyságát adta a Szentatya a szeráfi intézmény és a ferences szellem iránti lelkesedésének az egyik titkos Konzisztórium alkalmából, amikor hat bíborost kinevezett. Ekkor a bíborosokhoz beszédet intézett, s miután hangsúlyozta a modern társada-