A ferences világi rend (Budapest 1947)

Első rész. A Ferences Világi Rend rövid története

ciáriusi mivoltát, elmondja, hogy Szent Ferenc születésének hétszázadik évfordulóján Rómában, a mi ferences Bazilikánkban, a S. Maria in Aracoeli-ben tette le a fogadalmat. XV. Benedek megragadja az alkalmat, hogy most, ezen a jubileumon „buzdítsa az Egyház hű fiait, hogy lépjenek be önként és szívesen a Harmadik Rendbe s akik már bent vannak, maradjanak hűek az assziszi Poverellónak ehhez a napjainkban is oly csodálatos időszerű intézményéhez." Mit is mond a „Sacra propediem" körlevél? Először szól röviden a Harmadik Rend eredetéről és elhivatásáról s bebizonyítja, mennyire ellentétes a vüág szellemével ennek a Rendnek a szelleme. Hiszen a bátor lemondás és áldozat, a tisztaság és szeretet, a béke és egyetértés szellemét valósítja meg, majd a Pápa így folytatja: „Ha a terciáriusok megfigyelték, amit eddig mondottunk, akkor könnyen megértik az idők sürgető szavát, mely tőlük is igen sokat kíván, mint Szent Ferenc követőitől. Szükséges tehát, hogy kövessék Atyjuk életének példáját. Lássák meg, mily tökéletes követője volt Jézus Krisztusnak, különösen abban, hogy az élet múló javairól vidáman tudott lemondani s a fájdalmakat hősies türelemmel tudta elviselni. Ezért nevezi őt Szegénykének az egész világ és méltónak találta őt az Űr arra, hogy a Keresztrefeszített sebeit viselje testén. Ha tehát nem akarnak hitvány fiainak mutatkozni, — legalább lélekben karolják át a szegénységet és lemondással viseljék a maguk keresztjét. Éppen azért, ami különösen a Világi Rend nővéreit illeti, legyenek a szent szemérmesség példaképei a többi anyák és leányok előtt akár az öltözködésben, akár a külső viselkedésben. Ennél érdemszerzőbben nem cselekedhetnek másutt az erkölcsök megjavításában az Egyház és a társadalom érdekében. Hiszen, ha ennek a Rendnek a tagjai oly sok jótékony intézményt hívtak életre a társadalom nyomorának az enyhítésére, akkor nem hiányoznak majd az anyagiaknál is súlyosabb nyomorban élő testvéreik megsegítésénél sem. És itt eszünkbe ötlik Szent Péter Apostol buzdítása az első keresztényekhez, amikor kéri őket, hogy a pogányoknak mutassák a szent élet példáját, „hogy látván jó példátokat, dicsőítsék Istent ama napokban, mikor majd meglátogatja őket." (I. Pét. 2,