A ferences világi rend (Budapest 1947)

Első rész. A Ferences Világi Rend rövid története

tenek és tartanak is. Az egyiket Limoges-ban, Franciaországban, a másikat Asszisziben tartották. A limogesi kongresszus teljesen szociális jellegű volt. Megbeszélték azokat az eszközöket, amelyekkel a nemrég megjelent Rerum Novarum, a szociális munkáskérdés legalapvetőbb körlevelének alapelveit megvalósíthatták. Ennek a kongresszusnak tehát szociális érdekeltsége miatt igen nagy és számottevő a jelentősége. Ehhez hasonló volt a Subasio városkájában tartott kongresszus is. Bár ez helyi jellegű volt, mégis kétezer különböző rendű és rangú világi, valamint tizenhat püspök és érsek vett rajta részt. Itt is a hitéletet s főleg a szociális helyzetet érintő súlyos kérdéseket tárgyaták meg. Asszisziben szintén a Harmadik Rend terjesztését érintő kérdéseket tárgyalták. Ezen a kongresszuson is igen nagy számban vettek részt. Mindjobban érezték szükségét a Harmadik Rend vezetői egy még hatalmasabb, még átütőbb sikerű, azaz tömegeket fölvonultató kongresszusra. így érlelődött lassankint a nemzetközi ferences Kongresszus eszménye. Ezt azután az 1900-as szentévben Rómában meg is valósították. Kitűnően előkészítették s nagyszerűen sikerült. Az elnöklő Vives y Tuto bíboroson kívül résztvett még a gyűlésen hat bíboros, igen sok érsek és Püspök, mindhárom ferences Rend egyetemes Főnöke, azonkívül igen sok más egyházi és világi terciárius előkelőség. Bőségesen megtárgyalták a Harmadik Rend minden vonatkozását a gyakorlati szempontok figyelembevételével. Boldogan tértek vissza Rómából azok, akik résztvettek rajta s lélekben megerősödve láttak neki a szociális és hitéleti megújhodásnak. XIII. Leó fogadta őket s külön Brévében apostoli áldását ígérte azoknak, akik a Szeretetnek ebben az egységében munkálkodnak egy boldogabb jövő kialakításán. És X. Pius? Mondhatjuk, ez volt a nagy Pápa utolsó ünnepélyes okirata a ferences Világi Rend érdekében. Három évvel később a Halhatatlanságba költözött a legnagyobb Pápák egyike, az egész világ megrendült gyásza közepette. Ö anynyit beszélt, annyit tett, annyit fáradozott a keresztény hívőknek a Harmadik Rendbe való belépése érdekében, hogy úgy látszott: az utána következő Pápáknak mást nem