A ferences világi rend (Budapest 1947)

Első rész. A Ferences Világi Rend rövid története

A REND TÖRTÉNETE A LEGÜJABB IDŐKBEN. Láttuk eddigi elmélkedéseinkben, hogy az Egyház mennyire kedvelte, védte a Harmadik Rendet, mint egyik legkitűnőbb intézményét. Csak elég még annyit megjegyeznünk, hogy két egyetemes zsinat kifejezetten is foglalkozott a szeráfi Harmadik Renddel és negyven Pápa sietett búcsúkkal gazdagítani és kiváltságokkal ellátni abban a négyszáznál is több Bullában, amelyet a Világi Rend érdekében közzétett. De már eddig is hangsúlyoztuk, hogy a legutóbbi időben pedig új nekilendülést kapott a Rend. A nagy XIII. Leó pápát küldötte a Gondviselés, hogy a Rendet új, lángragyújtó Tavaszára ébressze. — Amint a pápai trónra lépett, valóra váltotta elődének, III. Ince Pápának az álmát: látta ugyanis a düledező Lateránt, amelyet a kor káros szelleme igyekezett rombadönteni és tudta, hogy csak Assziszi Poverellójának szelleme az egyedüli orvosság. Ezt a szellemet pedig a Harmadik Rend hivatott a világi lelkekbe ültetni. Mit is tett XIII. Leó? Összegyűjtjük szép sorjában mindazokat az eseményeket, melyek a halhatatlan Pápa működésének eredményei, így teljes képet nyerünk arról, amit a Pápa a Harmadik Rend terjesztéséért, megszervezéséért és életre ébredéséért tett.

1 Egyetlen Pápa sem viselte annyira a szívén ezt a ferences intézményt, mint Ö, de kevesen is rajongtak olyan tűzzel Assziszi Szegénykéje iránt, mint ö. Mielőtt még Krisztus Helytartója lett volna, még Püspök korában Szent Ferenc Harmadik Rendjébe öltözött. Mint püspök és mint bíboros is gyakran zarándokolt el Assziszibe, a Szeráfi Rend bölcsőjéhez s a Szeráfi Szent sírjához, meg Vernába, ahol a Szeráfi Szent Kálváriája volt. 1871. decemberében, mint perugiai püspök és bíboros, pásztorlevelet írt híveihez. Ebben erőteljesen kiemelte a Harmadik Rendet s örült föllendülésének, egyben buzdította híveit, hogy buzgón apostolkodjanak a Rend terjesz-