A ferences világi rend (Budapest 1947)

Első rész. A Ferences Világi Rend rövid története

A Pápák éber szemmel figyelték a Harmadik Rend hősi küzdelmét s nem győzték bátorítani őket. Ezért adott ki egy napon a fáradhatatlanul virrasztó IX. Gergely egy gyönyörű bullát, amelyben lelkes szavakkal tesz bizonyságot Krisztus katonáinak hősi küzdelmeiről: „Az elvetemült eretnekek Izrael fiaihoz hasonlóan a pogányokhoz pártoltak s a templomba új Antiochust vezettek be, hogy rosszakaratúan visszaéljenek egy gőgös király rendelkezéseivel (II. Frigyesre céloz), akinek tetszik az ő bűnük. Ezért az Űr maga buzdít titeket, hogy ellenálljatok s inkább válasszátok a halált, mint ezeknek a szentségtörő embereknek a bűneibe essetek. A Makkabeusok bátorságával küzdöttetek eddig is s harcoltátok Krisztus küzdelmeit, de majd részetek is lesz a halottak fejedelmének dicsőségében."

2

2 Elismert hatalom. így tehát a terciáriusok tovább folytatták a küzdelmet s ezzel, nemcsak a hűbériség, hanem a császári törvény alapjait is megrendítették. És ez így tartott a történelem egész folyamán. A Világi Rend fönséges hivatásának tudatában mindig méltó volt történeti elindulásához. Csak az újabb időket említjük még meg. Mikor Németországban kitört a Kulturkampf, Falk porosz miniszter titkos bizalmi körlevélben barátainak ezeket írta: „Az összes szerzetes rendek között leginkább megérdemli a figyelmet a két legtevékenyebb rend, — a ferencesek és kapucinusok. Ez a két rend igen népszerű és működésük annál veszedelmesebb, mert hatalmukban tartanak egy világi intézményt is, az ú. n. Világi Rendet. Ez még eddig elkerülte figyelmünket, pedig a családok közé is belopakodik és a modern törvények elleni szembehelyezkedésre sarkal."

2

3 Dehát tehetett-e másként a Harmadik Rend? Szent Ferenc azt akarta, hogy zászlaja alá mindenki odagyülekezzék, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül, mint a nagy Szeráfi Család tagja. És ez meg is történt a valóságban. Koch, az első ferences írókra támaszkodva írja, hogy az új intézménynek mindjárt a megindulásakor „szolgák, cselédek, férj és feleség, ifjak és leányok, nemesek, fejedelmek és királyok ugyanazt a szabályt tartották meg."

2

4 És ez a Naphimnusz nagy, egyetemes testvériségét eredményezte, mint Hettinger mondja:

2

5 „ahol a szolga